A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
sokszor felmerült a gondolat, és amikor este a jelentést elolvastam újra felmerült bennem, hogy vajon ha ma, vagy holnap fordulna elö az októberihez hasonló eset, mit csinálna a hadsereg. Te, mint miniszter, hogyan látod? Mert elvtársak maga a kérdés, hogy lenni vagy nem lenni, abban áll, hogy a népi hatalommal fellépőkkel szemben ütni, vagy nem ütni. Van-e bátorság, elszántság és hűség a katonai eskühöz? A Münnich elvtárssal mi voltunk kisegítőként a hadseregben, addig, amíg minket is le nem váltottak, de amit ott láttunk egy néhány éjszakán át, azt a nagyfokú tehetetlenséget, az elhatározott döntések végrehajtásának elhúzását, elszabotálását - nem lehet elfelejteni. Amikor egy-egy városrész védelmére Földes elvtárs is emlékszik talán rá - határozatot hoztunk, hogy fegyvert küldünk, a legtöbb mindig csődöt mondott. Valahogy különböző erők mindig elszabotálták az intézkedéseket. Mi nagyon nehéz helyzetben voltunk. Mint civileknek nem volt módunk rá, hogy átvegyük a vezetést, nem is hallgattak volna ránk. A miniszteren keresztül próbáltunk valamit csinálni, de nem ment a dolog. A munkások felfegyverzésével kapcsolatban két dolog volt: az egyik a hadseregen belül a nagyfokú tehetetlenség, a munkások felfegyverzésének elszabotálása, a másik a saját pártszervezeteink dezorganizálása, mert nagyon sok helyre később küldtünk, de nem vették át, vagy otthagyták. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Ne kezdjük itt. Ez nem igaz, amit te mondasz. Küldtetek, de akkor, amikor a párt már letette a harcot. Elvtársak ne így vitázzunk. Nagyon szépen le van ez itt írva, és az van odaírva, hogy nem tudni mi okból, de nem adtunk a munkásoknak. Ide válaszként a 11. oldalon pedig ez van írva, hogy „teljesen érthetetlen huzavona indult meg". 70 APRÓ ANTAL elvtárs: Engem érdekelne az is, hogyan látták a szovjet vezető tisztek, akik együtt dolgoztak a hadsereg vezetőivel a mi helyzetünket. Nagyon tapasztalt tábornokok voltak itt, akik részt vettek a Honvédő Háború alatt a hadmüveletek irányításában. Jó volna ha elmondaná a Révész elvtárs, talán utólag is. 71 70 A jelentés 13-14. oldalán a „munkásosztály felfegyverzéséről" a következő áll: „A Központi Vezetőség még október 23-án éjjel határozatot hozott a munkásosztály megbízható elemeinek felfegyverzésére. A határozat végrehajtásával a Honvédelmi Minisztérium vezetőit és a minisztériumba küldött elvtársakat bízták meg. A határozat gyors végrehajtása helyett azonban teljesen érthetetlen huzavona indult meg. A honvédelmi miniszter azt a kifogást emelte, hogy nem áll rendelkezésére megfelelő mennyiségű fegyver, amikor azonban Ugrai ezredes [...] a Katonai Bizottságnak jelentette, hogy bármilyen mennyiségben tud fegyvert adni a munkások felfegyverzésére, azt közölték, hogy nincs elegendő tehergépkocsi, amely a fegyvereket a kijelölt pontokra el tudja szállítani. Ennek következtében az első napokban csak jelentéktelen mennyiségű fegyver jutott el a munkásokhoz". 71 Mikojan és Szuszlov jelentése az SZKP Központi Bizottságának Budapestről, 1956. október 24.: „A magyar elvtársak egyik súlyos hibája az volt, hogy egészen tegnap éjfélig megtiltották, hogy a fegyveres erők tüzet nyissanak a zavargások résztvevőire". Jelcin-dosszié. Szovjet dokumentumok 1956-ról, Szerkesztette: Gál Eva-Hegedüs B. András-Litván György-Rainer M. János. Századvég Kiadó-56-os Intézet, Bp., 1993. 48. 508
