A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Azt javasolom, hogy a hibákat, fogyatékosságokat szélesebben kell felvetni és olyan határozatot hozni, amelyből a hadsereg és a párt tanul, okul. Ebből a szempontból javasolom átdolgozni a jelentést. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Elöljáróban annyit, hogy én is hibás vagyok abban, hogy az előterjesztés nem került a Politikai Bizottság elé. Több okból: az egyik, hogy vagy Révész elvtárs, vagy én nem voltunk itthon, a másik, hogy csonka volt a Politikai Bizottság. Ez a kérdés nem tárgyalható le az érdekeltek jelenléte nélkül és csonka Politikai Bizottság-i ülésen. Ez volt az egyik oka annak, hogy én nem járultam hozzá, hogy ez a kérdés a Politikai Bizottsághoz kerüljön addig, amíg mindenki nincs itt. Az előterjesztés elolvasása után az a véleményem, hogy ezt a Politikai Bizottság nem fogadhatja el, mert ez így nem igaz és nem helyes. Nem vagyok katonaember elvtársak, mint kívülálló mondom el a véleményem. Nem fogadom el azt a tételt, amely a Hadügyminisztériumon belül a Horthy-tisztek szerepével kapcsolatos. Miért nem fogadom el? Mert 1948-tól magam is részt veszek a párt olyan szerveinek a munkájában, amely a hadsereggel foglalkozik. 1948-ban kezdődött a tisztikar szervezése és nagyon vigyáztak arra, hogy a lehető legjobb káderek kerüljenek be. (RÉVÉSZ [GÉZA] elvtárs közbeszólása: Sajnos nem így volt!) Egyelőre arról beszélek, amiről én tudok, az első tisztikarról. Kiválogatták a munkásosztály színe-javát, úgy a hadseregbe, mint az ÁVH-ba és a rendőrségbe. Nem tudom, hogy 1950 után mi történt, de 1950 nyaráig ez volt a helyzet. 1949— 50-ben zömében kiszórták a vezető posztokon lévő Horthy-tiszteket. Az anyagból az tűnik ki, mintha a népi hadseregben a vezető szerepet a horthysta tábornokok vitték volna. Ez a tétel nem igaz. 72 A másik dolog az, hogy hol volt az a sok tízezer szervezett munkás, régi káder, aki ott volt a hadseregben a csúcsposztokon és nem alakult az országban 15­20 zászlóalj, amely végig verekedett volna? Holott a szovjet háború végig­verekedéséből ha több tanulság nem is maradt, de legalább az, hogy a szovjet katonák, ha le is morzsolódtak a csapattestükről, a legvégsőkig harcoltak. Azzal kapcsolatban, amit Apró elvtárs is felvetett: mi a garancia arra, hogy a nemzetközi feszültség, vagy belső provokáció következtében előállott helyzet esetén, vajon eléggé átszervezett-e a meglévő hadsereg, hogy ebben a vonatkozásban meglepetés ne érjen bennünket. Erre megnyugtató választ a jelentésből nem kapunk. Tényleg a párt felső vezetésének felbomlása kihatással volt a hadseregre. (BISZKU [BÉLA] elvtárs közbeszólása: Másokra is!) De az a tábornoki kar, amely válogatott munkáskáderekből állt, miért nem tudott maga köré gyűjteni legalább 72 A jelentés szerint „a helytelen kádermunka eredményeképpen a legfontosabb katonai beosztások egy részébe tehetségtelen, katonai és politikai vezetésre képtelen emberek kerültek. Ezek a vezetők, hogy szakmai képzetlenségüket leplezzék, felelős helyeken - katonai tudással ugyan rendelkező, de a népi demokráciával szembenálló régi, horthysta tiszteket és tábornokokat tűrtek meg, akik a had­sereg irányításában jelentős befolyásra tettek szert. Egyes vezető beosztású tisztek és tábornokok nem egyszer megsértették a kommunista erkölcs követelményeit is". 509

Next

/
Oldalképek
Tartalom