A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
az elvtársakat, akik a Néphadseregben teljesítenek szolgálatot és hivatásszerűen is védelmezik a nép hatalmát. APRÓ ANTAL elvtárs: Az is hiba, hogy ilyen hosszú idő után került ide a jelentés. Lehet, hogy időközben az elvtársak is gondolkodtak, talán azóta tisztázódott a vezérkarban sok minden. Bár az értékelés nagyjából helyes, nem ad választ néhány problémára. A közvéleményt próbálom visszaadni - amerre járok Pesten és vidéken és hallom az emberek véleményét. Alig van olyan pártgyülés, vagy tanácskozás, ahol egyszerű emberek fel ne tennék a kérdést, mondja meg Apró elvtárs, hogyan történt az, hogy a hadsereg, amelyre büszkék voltunk, amelyben bíztunk, nem állta meg a helyét. Itt az elvtársak erre választ adnak összefüggésben a politikai helyzettel, a párt vezetésében elkövetett hibákkal. Alapjában véve igazuk van. De a dolgozók körében milyen elképzelések vannak? Erre a hadseregre sok milliárdot költöttünk. Ez a hadsereg nagyon szép felvonulásokat rendezett, erről a hadseregről mindig jót hallottunk és egy napon, amikor a népi hatalom veszélyben van, ez az óriási költséggel és a nép támogatásával létrehozott hadsereg nem állta meg a helyét. Sokan foglalkoznak ezzel a problémával. Úgy gondolom, hogy a pártnak a hadseregben történtekről és a belügyben történtekről is világos határozatának kell lennie az egész párt számára, amit ismernek a pártszervezetek. Ezt a belső anyagot és ezt az értékelést így a párt nem fogadhatja el. Itt egyetértek Somogyi elvtárssal, hogy bizony meg kell nevezni az embereket, „nevén nevezni a gyereket". Ez a párthatározat, amely értékeli a hadsereg októberi magatartását, tanulság évekre, sőt évtizedekre. Úgy gondolom, hogy nem belső használatra, hanem a hadsereg és a párt nyilvánossága számára kell, hogy készüljön a határozat, ezért ebből a szempontból át kell dolgozni. Azt hiszem, nem kell kerülgetni a kérdést. Jól ismerem és a többi elvtársak is, hogy a Farkas Mihály által meghonosított vezetés az önkényre épült, és aki utána vezetett mint hadügyminiszter, 68 az próbálta majmolni azt, amit Farkas csinált. Nagyon határozottan meg kell mondani, hogy ezekben és ezekben a kérdésekben, ezekben az években a vezetésnek ez a formája miért volt helytelen, mi lett a következménye. Nagy Imrével k apcsolatban, amit a jelentésben mondanak, helyes. 69 Bennem 68 Bata Istvánról van szó. A jelentés szerint „a hadsereg tevékenységét azonban igen nagymértékben akadályozta Nagy Imre revizionista csoportjának áruló magatartása. A Központi Vezetőség által a Honvédelmi Minisztériumba küldött Katonai Bizottság október 24-én egy kiáltványt szerkesztett. A kiáltvány leszögezte, hogy ellenforradalom van, a hadsereg ne adja ki a kezéből a fegyvert, védje meg a fontos objektumokat, és minden eszközzel, ha kell, tűzzel számolja fel a fegyveres csoportokat. A kiáltványt a Rádióban Nagy Imrének kellett volna beolvasni, ő azonban ezt nem tette meg. Ugyancsak 24-én a Katonai Bizottság a szovjet tanácsadókkal egyetértésben tervet nyújtott be Nagy Imrének, amely október 25-re teljes kijárási tilalom elrendelését tartalmazta. Ezzel szemben Nagy Imre 24én este felszólította a munkásokat, hogy október 25-én vegyék fel a munkát. így október 25-én az utcák újra megteltek a tüntető tömegekkel és azok az eredmények, amelyeket a hadsereg a 24-i harcok folyamán elért, gyakorlatilag semmivé váltak. A fővárosban újabb ellenforradalmi fegyveres gócok alakultak. Nagy Imre által az ellenforradalmároknak tett újabb és újabb engedmények kivették a kezdeményezést a hadsereg kezéből, a hadsereget tétlenségre kényszerítették, ugyanakkor a felkelők önbizalmát és tömegbefolyását állandóan növelték." 507
