A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

visszafordulás jellemzi, amelynek jórészt áldozatul esnek mindazok a „köztes" politikai elképzelések - és ezek teoretikus megalapozási kísérletei -, amelyek 1956 novemberétől 1957 januárjáig bizonyos teret kaphattak. Képviselői között politikai tisztogatás kezdődik, a vádlottak padjára kerülnek a reformkommunista nézetek, börtönbe azok következetes szószólói.

8 Március 7-én megjelent a hazahívott Révai József Eszmei tisztaságot című cikke, amely igénybejelentés volt a Rákosi-Gerő-csoport politikájának rehabilitálására. Mondandóját ugyan részben elutasították, ez azonban elsősorban annak volt köszönhető, hogy bírálta az MSZMP politikájának korábbi felemásságát, tehát kimondatlanul is támadta az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjait. Kádár János nem passzív tudomásul vevője, hanem egyik aktív irányítója volt e folyamatnak. A testületi üléseken keményen fellépett a párton belüli mérsékelt politikusokkal szemben, kezdeményezője volt a Nagy Imre-csoport és mások elleni adminisztratív fellépésnek, az ideológiai lejárató kampánynak. Maga is úgy látta, hogy a hatalom konszolidációja szempontjából a revizionizmus összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyt jelent, mint a baloldali elhajlás. Mégsem volt a totális restauráció képviselője. Ez a legszembetűnőbben társadalompolitikai felfogásában mutatkozott meg. Fellépett a restriktív, drasztikus fogyasztáscsökkentő intézkedéseket követelő gazdaságpolitikai törekvésekkel szemben, türelmet tanúsított a kisiparos, kiskereskedő és az egyénileg gazdálkodó paraszti rétegek törekvései iránt. Biztosította e gazdaságpolitika személyi feltételeit a párt Intéző Bizottságában is. A háttérben megint csak Hruscsov, illetve azok a szovjet kölcsönök álltak, amelyek megóvták a magyar nemzetgazdaságot egy válság kibontakozásától. Kádár János látta a rákosisták felélénkülését is. Elsősorban a Táncsics körre kívánt lecsapni, de 1957 márciusában, Moszkvában a magyar igények teljesítésének egyik feltétele épp a balosokkal szembeni fellépések felfüggesztése volt.

9 Meg kellett elégednie Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és társaik Moszkvában tartásával, és ezzel tulajdonképpen be is érte. A szellemet azonban nem lehetett visszaparancsolni palackjába. Az Országos Pártértekezlet közeledtével nyugtalanító hírek érkeztek az Intéző Bizottsághoz. A helyi szervezetekben a funkciók körüli csetepatékban a mind hangosabban fellépő régi káderek az MDP vezetése iránti hűségnyilatkozatoknak beillő állásfoglalásokkal indultak harcba. A Dögei Imre-vezextQ földművelésügyi apparátus szívós küzdelembe kezdett az egyéni gazdaságok iránt toleráns - Fehér Lajos nevével fémjelezhető agrárpolitikai vonal ellen. Bizonytalan hírek keringtek Vég Béla volt KV-titkárról L. BARÁTH Magdolna-FEITL István: Vádirat a revizionizmus ellen. Évkönyv II. 1993. Az 1956-os Intézet kiadása, Bp., 1993. 289-294. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzökönyvei. 111. kötet 1957. április 5.-1957. május 17. Szerkesztette BARÁTH Magdolna- FEITL István. Intera Rt., Bp., 1994. 21., 31. és 161-162. 27