A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

és Hidas István volt miniszterelnök-helyettesről is.

10 A volt baranyai első titkár, Farkas László és más, kisebb jelentőségű személyek ügye a pártból való kizárásig fajult.

11 Kádár János 1957. június 5-én elrendelte a pártapparátusban tapasztalható baloldali ellenállás okainak kivizsgálását. Az Ideiglenes Intéző Bizottság előtt kijelentette: „A Táncsics körrel sem fogunk cicázni.[...] A szektás vonal annyit nem ér, mint egy köpés. Ha arra leszünk kényszerítve, hogy fellépjünk ellene, ebből nem lesz baj, mert ennek nincs bázisa."

12 Az összecsapásra hamarosan sor került. Az 1957. június 27-én megkezdődött pártértekezlet második napján Révai Józsefnek a régi vezetés politikai rehabilitálását, sőt reaktiválását követelő beszéde egyértelműen mutatta, hogy a februárban szabadjára engedett restaurációs tendenciák hova vezettek. Az értekezlet zárt ajtók mögött folyt külföldi meghívottak nélkül. Kádár János most kizárólag saját pozíciójának megszilárdítására törekedett. Az „ellenforradalom négy okának" egyenrangúságáról, Rákosiék történelmi bűnéről beszélt - ez azonban nem jelentett még csak gesztust sem jobbra. A szándék és a mondandó prózaibb volt: a párt vezető testületein kívül semmilyen politikai centrum kialakítására nincs lehetőség. Legyen az Révai József, a Táncsics kör, vagy a kettő együtt. Vajon miért volt fontos Kádár János számára, hogy zárszavát szinte teljes egészében a Révai beszéd bírálatára építse, miközben tudta, hogy a rákosista restaurációnak nincs tömegbázisa? Nem kétséges, hogy ebben az elmúlt hetek tendenciái és az SZKP-ban zajló események kimenetelének bizonytalansága is közrejátszott. Volt azonban más ok is. A pártértekezlet előtt a politikai rendőrség felől is figyelmeztető hírek érkeztek. Az egyik kihallgatáson az ő vizsgálata és felelősségre vonása is felmerült. Mások Rákosi, Farkas és társai emlékének felelevenítésével foglalatoskodtak. Kádár Jánost már korábban is aggasztották a fegyveres erők keretein belül zajló folyamatok, amit jól mutattak a munkásőrség túlzott felfegyverzésével, avantgardizmusával szembeni titkársági kirohanásai.

13 Révai József nyílt támadása, a pártapparátus és az onnan kiszorultak elégedetlenségének iránya, valamint a biztonsági szervezetből érkező információk együtt ébresztették fel benne a veszélyérzetet. „[...]De amikor elmentem - mondta pártértekezleti zárszavában - a belügybe most kb. négy hete aktívára, azért az elismeréshez megmondtam a kritikát is. Mert én emlékszem, amikor [19]45-ben elkezdte a Péter Gábor, aki hát A részletekre 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. IV. kötet 1957. május 21.-1957. június 2. Szerkesztette BARÁTH Magdolna- RIPP ZOLTÁN. Intera Rt., Bp., 1994. 314-317. és 322. 1

' A részletekre 1. uo. 96., 300. és 322. 12 MOL M-KS 288. f. 5. cs. 28. ö. e. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzökönyvei. V. kötet 1956. november 14.-1957. június 26. Szerkesztette BARÁTH Magdolna, FEITL István, NÉMETHNÉ VÁGYI Karola, RIPP Zoltán. Napvilág Kiadó, Bp., 1998. 187. 28