A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

vagyok, hogy népgazdasági szempontból mindenesetre helyes, ha az alacsonyabb termelőcsoportoknál is alkalmazzuk a felár kérdését. Sok biztosíték van arra, hogy a gabonát nem fogják az egész faluban összehordani értékesítésre. Bízni kell a parasztokban. Egyébként is az a véleményem, hogy gazdaságpolitikánknak az volt az egyik alapvető baja, hogy nem bíztunk az emberekben, azt gondoltuk, mindenütt csibészek, rossz emberek vannak. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Két és fél órája vitatkozunk itt 2-3 igen fontos kérdésről, mert előzőleg az elvtársak nem tudtak egységes véleményt kialakítani. így nem tudunk egy kérdést megtárgyalni. Mi az, ami ebben a kérdésben aggaszt engem? A nyugdíj kérdése, a felár kérdése, a gépvásárlás kérdése. Ezekre a kérdésekre világos választ kell adni. Helyes, hogy felvetjük a nyugdíj kérdését, de ha ehhez hozzányúlunk, meg kell nézni, milyen kihatása van. A múltkor súlyosan megbüntettünk és leváltottunk funkcionáriusokat, mert helytelenül vetettek fel hasonló dolgokat. Nem lehet idehozni ilyen javaslatot, ha a Pénzügyminisztériummal nincs megbeszélve, anyagi kihatásait nem vizsgálták meg. Amennyiben az elvtársak ezt megszavazzák, külön jegyzőkönyvbe vetetem, hogy én ebbe nem mentem bele. Nem vagyok hajlandó erről tárgyalni, amíg nem látjuk, mire képes az ország. A felár kérdéséhez: azok közé tartozom, akik nem félnek belevágni kérdésekbe, ha az ország kenyeréről van szó. A múltkor a Minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel.

55 Akkor elmondtam, hogy nem tudjuk másként elhozni a gabonát, ebben az évben fizetni fogunk felárat. Az idei felvásárlást úgy fogjuk megoldani, ahogy tudjuk. Lehet, hogy keresni fogunk, lehet, hogy ráfizetünk. Nem hiszem, hogy az alacsonyabb és fejlettebb típusú termelőszövetkezetek vonzóereje állami támogatással egy csapásra megoldható. Ha tehát a párt és a kormány úgy látja, hogy a gabona és más élelmiszercikkek biztosítása csak felárral biztosítható, akkor meg kell adni. Ha elmondják az elvtársak nyíltan a Politikai Bizottság előtt, hogy a felvásárlásnál új rendszert vezetünk be, nem tudjuk még milyen lesz, megpróbálunk kísérletképpen bizonyos újításokat alkalmazni, mi megbízunk az elvtársakban, azt mondjuk: csinálják. Gépállomásokkal kapcsolatban: vagy igaz az a tétel, hogy a gépállomás elvileg és politikailag falun a proletárdiktatúra bázisa, vagy nem igaz. Ha ez igaz - és úgy néz ki, hogy mindenütt, ahol szocializmust építenek, még szomszédunknál, a jugoszlávoknál is igaz - akkor ezt alaposan meg kell nézni, hogy erősítsük, vagy gyengítsük a gépállomásokat. Én úgy érzem, hogy itt a gyengítésről van szó, amit nem engedhetünk meg. Állítom, hogy a gépállomás valamennyi országban falun a legfontosabb bázis. Lehet, hogy most rossz, mert nem kapta meg a megfelelő gépeket, vagy mert ellenséges elemek húzódtak ide, de nem lehet ezt sem általánosítani. Hogy a mostani bajból kijussunk, annak nem az a módja, 55 Erről az 1957. június 13-i és 20-i minisztertanácsi ülésen egyaránt szó volt. (MOL XIX-A-83-a 167. d.) A felvásárlási árakat és felárakat az Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Árhivatal 1/1957/VI. 29.) sz. együttes rendelete tartalmazza. (Törvénytár, 1957. 597-598.) A búza, rozs, takarmányárpa, zab esetén a felár 10%, más termékeknél 5% körül mozgott. 210