A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

van szó, hogy mi azt javasoljuk: a termelőszövetkezetbe belépő parasztoknak minden esetben adjunk hitelt a bevitt vagyontárgyak értékének megfelelően. A termelőszövetkezetbe belépő paraszt, mivel nem fizették ki neki a bevitt vagyontárgyak ellenértékét, igyekezett azt másutt eladni. Ez az intézkedés tehát hasznos lenne és ennek költségkihatása új kihatást nem jelent, mert a rendszeres éves állatvásárlási keretbe belefér.

48 Másik ilyen kérdés a gazdaságok dotációjával kapcsolatos. Itt Antos elvtárs azt mondta, hogy a 150 millió forint dotációt összegében a Politikai Bizottság ne fogadja el. Ezzel én is egyetértek. Ezt a dolgot mi úgy értelmezzük, hogy bár a termelőszövetkezeteknek a gépállomások olcsóbban dolgoznak, a közép- és mélyszántást 95 forintért - 30-40 százalékos kedvezménnyel - végzik a tszeknek, de a gépi munkák árának csökkentését azért is célszerű lenne biztosítani, hogy még jobban megkönnyítsék a munkát. Teljesen egyetértek Kovács elvtárssal abban, hogy vaj-, sajtgyártás ne legyen. Beruházásokkal kapcsolatban: Kovács elvtárs felszólalása után olyan hangulat alakult ki, hogy itt már nincs mit tenni. Az állóeszköz-állománnyal nem állunk jól. Az állami gazdaságok [ 1 kat. holdra eső] állóeszköz-állománya 4800 forint. Egy nagyüzemnek a minimáli san szükséges állóeszköz állománya nagyon megszorítva három és fél, négyezer forint. Most ahhoz, hogy a meglévő szövetkezeteknél a hároméves terv keretében ezt a minimális követelményt elérjük, és ezenkívül ha arra számítunk, hogy a hároméves terv időszakában az október előtti állapot visszaáll, akkor lenne szükség arra a kb. 4 milliárd forintra, amiből számításunk szerint a termelőszövetkezetek 800 milliót ruháznának be. A saját erő maximális fejlesztésével teljes mértékben egyetértek, és több kérdésben már hasonló irányú javaslatokat fogunk tenni. NÁDAS GÁSPÁR elvtárs: Én is szeretnék néhány dolgot felvetni. Antos elvtárs beszélt a termelőszövetkezetek évi esedékes hitelének megállapításával kapcsolatban. Az az érzésem, Antos elvtárs ezt úgy érti, hogy most a rosszul dolgozó termelőszövetkezeteket akarjuk segíteni. Az ellenforradalom következtében van kb. 666 olyan szövetkezetünk, amely saját hibáján kívül rossz gazdasági körülmények között van. Ha azt tűzzük ki célul, hogy ezeket megerősítsük, nem adhatunk részükre az erősebb termelőszövetkezeteknek juttatandó segítséggel azonos mennyiséget. Másik dolog, ez a sokat vitatott felár kérdése. Lehet ezt állami támogatásnak nevezni, de ne felejtsük el, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy része sem kapja, mert a kisebb termelőszövetkezetek pl. a 150 mázsa gabonát képtelenek átadni, ezek is elesnek tehát a felártól. Ha viszont az egyszerűbb társulások a szántást, betakarítást és értékesítést közösen végzik, megérdemlik, hogy megkapják a felárat. Eddig is kaptak ezek támogatást, pedig sokszor csak annyi történt, hogy a kapura kitették a táblát: I. típusú termelőcsoport és A javaslat arról szólt, hogy ahol a tsz a vagyontárgy ellenértékét egy összegben nem képes kifizetni, ott középlejáratú hitelt kérhet. 206