A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

ha az illető nem fogadja el új munkahelyét, egyszerűen kilép. Tehát, amit az elvtársak felhoztak érvnek, hogy ha a dolgozó hozzájárulását kérik, megbénítjuk az áthelyezést az ma is fennáll, mert ha nem tetszik neki az áthelyezés, felmond és kilép. Viszont a formai, jogi megkötés sok támadásnak ad lehetőséget ellenünk. Még egy kérdést az anyagi felelősséggel kapcsolatban. Itt megfontolandó a 15%-os határnap egyes esetekben való felemelése. Itt elsősorban gondatlan károkozásról lehet szó, tehát nem szándékos dologról. Túl erősen felemelni nem volna indokolt. Meg kell mondani, ma az a helyzet, hogy a 15%-ot a vállalatok egyáltalán nem használják ki. Mi a keresetet azért javasoltuk az alapbér helyett, mert aki selejt gyártással akar nagyobb keresetet elérni, ezzel a módszerrel jobban megfogható. A munkaügyi vitákkal kapcsolatban: az egyeztető bizottságoknál az a helyzet, hogy a 3 főből álló egyeztető bizottság azért lesz jobb, mert a jelenlegi kettő-kettő mellett sok a szavazategyenlőség, kényesebb ügynél nem hoznak határozatot, hanem a szavazategyenlőségre hivatkozva átküldik az ügyet a területi egyeztető bizottsághoz. Hogy 2 tagot a vállalat és 1 tagot az igazgató delegál nem hiszem, hogy túlságosan megbontja az egyensúlyt. Ma az ügyek 70-80%-ában mindig az igazgató véleménye szerint döntenek. APRÓ ANTAL elvtárs: Munkatörvényt gyártani hosszú dolog, hónapokig fog tartani. Az elvtársak dolgozhatnak, finomíthatják. Néhány kérdésről, ami a mai helyzetben legsürgősebb, ki kell alakítani egységes álláspontot a szakszervezettel, minisztériummal és a kormány elé hozni, illetve, ha törvénymódosításról van szó, az Elnöki Tanács elé. Én azokkal értek egyet, akik most ebben az átmeneti szakaszban lényeges munkaügyet nem javasolnak módosítani. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Hajói megértettem, van sok közbeeső rendelkezés ma hatályban, ami magában a Munka Törvénykönyvben nincs realizálva, és ez az egész Munka Törvénykönyv valamiféle védelmet kíván biztosítani a dolgozóknak állami szervekkel, kormányzati szervekkel szemben. Mi most a helyzet? Most a helyzet az, hogy nagyon sok dolgozó maga igénybe vesz mindent, ami a törvény szerint neki jár, de nem teljesíti, amit a törvénnyel szemben neki teljesíteni kell. Ha ilyen számszerű kimutatás lehetséges volna, abból az jönne ki, hogy kevés ember nem akarja ami őt megilleti, és sok ember nem teljesíti azt, amit neki teljesíteni kell. Mit lehet csinálni? Először is a mi államunk munkásállam, amellyel szemben a munkások jogait, az alkalmazottak jogait életre-halálra védelmezni nem szükséges. Van nálunk persze nem rettenetesen nagy számban, de nem lebecsülendő számban olyan munkás és alkalmazott is, akik tőkések alkalmazottja. Nem tudom ott mennyire szükséges a védelem. Most nem látszik égető kérdésnek, hogy törvényes rendelkezéssel kellene a különböző munkás és alkalmazotti rétegek jogait védeni. Ennek az egész dolognak van egy nagy baja. Ez alaptörvény féle is akar lenni, de 1063