A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

ugyanakkor messzemenően részletes szabályozásokat tartalmaz. Sajnos az szokott bekövetkezni, hogy az élet megy a maga útján, új és új problémákat vet fel és ha nagyon részletes szabályok vannak, fél évenként kell változtatni. Tehát mielőtt kimondjuk, hogy új Munka Törvénykönyv kell, ki kellene vizsgálni mennyi az, amit ebbe beveszünk. Ha részletes szabályozásról van szó, fél év múlva abból 20 elavul. Ilyen esetben fél vagy 2 év múlva 34 pontját megváltoztathatjuk. Ez nem szükséges és nem járható út. Itt van a felmondás kérdése. Véleményem szerint ez így van: fel kell tételezni, hogy a dolgozó emberek többsége becsületes. Ebből kell kiindulni. Nem gazemberek és valamiféle elemi, állampolgári öntudat mindben van. Jelentkeznek bizonyos emberek, akiket nem érdekel semmi azon kívül, hogy ő mit kap, különféle jogokért harcolnak, és sajnos vannak nekik szószólóik. Én is ismerek egy szószólójukat, az Amerika Hangját, ami állandóan „a munkások különböző érdekeit védelmezi". Ide tartozik az indoklás nélküli felmondás is. Ha az ilyen emberek a Munkás-Paraszt Kormánnyal szemben egoista alapra helyezik viszonyukat, a Munkás-Paraszt Kormány is üzleti alapon rendezi majd velük ügyeit: az állam is felmondhat indoklás nélkül. Itt van pl. az áthelyezés. Mi az az áthelyezés? Meg kell vizsgálni a kérdést gyakorlatilag és reálisan. Ha annak kényszermunka jellege van - és kell hogy kényszerítő hatása legyen - ne írjuk oda, hogy „beleegyezésével". Az elvtárs azt mondja, hogy duplázás, mert másutt már eldőlt. Miért kell akkor nekünk kétszer is törvényben rögzíteni olyan jogokat, ami már másutt eldőlt. Azt hiszem, hogy Magyarországon ebben az évben, jövőre és még néhány évig az állam rá lesz szorulva, hogy áthelyezzen embereket. Ha valaki azt mondja, hogy nem, fel fog mondani. Még sok évig ez lesz a helyzet. A kiindulópont az legyen, hogy munkásállammal áll szemben minden állampolgár. Ebből kiindulva kell a jogokat biztosítani. Ez viszont kötelezettségekkel is jár. Ha bizonyos kötelezettséget nem teljesít, akkor megszűnik a joga. Benne kell lenni, hogy aki az állammal szemben így lép fel, vele szemben az állam is saját érde-keit veszi figyelembe. Van egy dolog a javaslatokban, amit nem értek világosan. A 6. oldalon a következőt olvashatjuk: „a jelenlegi fegyelmi büntetéseket ki kell egészíteni új büntetésként az előléptetésből, a nyereségrészesedésből, továbbá mindenféle jutalmazásból - kivéve a jubileumi jutalmat és a munkaverseny jutalmakat - való egy évig terjedő kizárást". Hogyan lehet élenjáró résztvevője valaki a munkaversenynek és ugyanakkor büntetés jár neki. Vagy ha élenjárója a munkaversenynek ez nem járhat olyan kísérővel, hogy büntetik. Általában nem ez a helyzet. És hogy van ez? A jubileumi jutalom a banditáknak is jár. Miért kell ezt nekünk törvénybe iktatni? Mi itt nem tudunk dönteni. Szedjék csokorba ezeket a kérdéseket, és vigyék be a kormányhoz. A Politikai Bizottságnak az az álláspontja, hogy a jog kötelezettséggel jár, és ha az egyik oldalnak van joga azt a másik oldal számára is biztosítani kell. Másképp ez nem megy. Egy jogállamban nem lehet több 1064