A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

kerülne az erőmű építése. Az angolok sok erőmüvet építenek, de energiahelyzetük mellett nekik más célokra is szükséges, hogy atomerőmüvet építsenek. Én ebből értettem, hogy miről van szó. Fock elvtárs ha jól értettem azt kérdezte, hogy kapitalista piacról mit és milyen mértékben tudunk megszerezni. Ez számítások kérdése. Néhány százmilliót valószínű kapitalista piacon kell beszerezni. Nekünk - ha jól emlékszem - 1 milliárd 400 millió kötelezettségünk van 1958-ra kapitalista országok felé. Ez az esedékes fizetés, és erre jönne az a hiány, ami nálunk mutatkozik. Most nem akarok belebonyolódni a számokba. A mi arany- és devizakészletünk nagyon minimális. Pontos számításokat kell végezni, milyen anyagot vegyünk, mennyire adósodjunk el. Kiss ÁRPÁD elvtárs: A beruházási hitel 1958-tól 1963-ig 300 millió rubel. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió 1958-as tervei le vannak zárva, 1958-as részarányt nem vállaltak. Ezért az 1958-as rátát megállapítani nem lehetett. De abba[n] állapodtunk meg, hogy a Szovjetunió a terv keretén belül mindent megtesz, hogy 1958-ba[n] is szállítson. Saját becslésem szerint ez 1958-ban 30 millió lehet. FOCK JENŐ elvtárs: Apró elvtárs válasza a személyi kérdésekben, a delegációk közti vitában nem elégített ki. Igaz, hogy elő szokott fordulni vita, ez helyes is és a külkereskedelemnek joga volt magasabb hiányt látni. De amikor a delegáció kiutazott politikai bizottsági határozat volt, tehát a külkereskedelemnek nem volt joga tovább ragaszkodni álláspontjához és befolyásolni Apró elvtársat és a tárgyalásokat. Ebben nem tudok igazat adni Apró elvtársnak - itt a politikai bizottsági határozathoz kellett volna tartania magát. Az OT kapott egyébként egy feladatot: 900 millió devizára a tervet kidolgozni és mi arra számítottunk, hogy az OT ezt nagyon komolyan veszi. Nem veheti azonban komolyan ezt a határozatot, ha azt tapasztalja, hogy mi magunk sem vesszük komolyan. Egész gazdasági életünk rákfenéje lehet az ilyen magatartás. Nem tudjuk megkívánni ipari miniszterektől és lejjebb, hogy a párt és állam határozatának érvénye legyen, az ne vita tárgya legyen, ha legfontosabb határozatainkat mi magunk sem vesszük komolyan. Azt sem tudom elfogadni, hogy az árkérdésben különböző megítélések voltak. Itt is volt politikai bizottsági határozat. És ezt sem módosíthatja a delegáció. Egyébként a moszkvai tárgyalások mutatták, azoknak volt igazuk, akik nem túlozták ezt az összeget. Azzal a módszerrel egyetértek, hogy hagyni vitatkozni az embereket, de a legdöntőbb kérdésekben nem lett volna szabad, hogy vita legyen. A tárgyalásoknál általában véleményem szerint Incze elvtárs nem úgy viselkedett, mint a delegáció egy tagja, hanem mint külső szakértő, aki a szovjet relációt legjobban ismeri. Ebbe mégis helytelen volt belemenni, hogy Inczének ilyen szerepe legyen Moszkvába[n]. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy amíg Csergő és Kiss Árpád elvtársak egy-egy fontos résztárgyalásokat vezettek az 1031