A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

és a mi elképzelésünk az volt, hogy megpróbáljuk ezt az összeget nagyobb mértékben felemelni. Ilyen kérdést terjesztettünk elő és kértem, hogy 30 villamos mozdonnyal emeljük meg a beruházást. Már a tárgyalások kezdetén lehetett látni, hogy megszabott keret áll rendelkezésre és ebbe a keretbe kell belehelyezni a magyar igényeket, elsősorban az említett iparágaknál. A 300 millió rubeles mennyiség igen jelentős így is, bár magasabb igényeink voltak. Ez kb. jelent 1 milliárd vagy 1 milliárd 100 [millió] rubelnyi gépet a magyar iparnak és olyan iparágakban, amelyek fejlesztését az elmúlt években sok tekintetben elhanyagoltuk. Ilyen összegű gép - több mint egy milliárd értékű - csak akkor került beépítésre a magyar iparban, amikor 1948 után nagyarányú hadiipar fejlesztésbe kezdtünk. Ismert dolog, hogy akkor a gyárak egész sorát állítottuk át. Ebből a hitelből nem új gépek építésére, hanem a régiek gépparkjának, számos üzem bizonyos mértékben rekonstrukciójának biztosítására fordítunk. Ezeket a gépeket mi a piacon nem tudtuk volna megszerezni, nemcsak azért, mert nincs meg hozzá a devizánk, hanem azért sem, mert ezeknek tekintélyes része speciális gép, amelyek közül nagyon sok a kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ezzel a 300 millióval iparunk szerkezetét nem mondom, hogy jelentősen, de igen komoly mértékben tudjuk megváltoztatni, ha ezt a 300 milliót a lehető leggyorsabban és leggazdaságosabban, ott ahol legjobban szükséges használjuk fel, tehát nem fecséreljük el. A szovjet elvtársak, úgy látszik a tapasztalatból, a múltban elkövetett hibákból és abból a szándékból kiindulva, hogy a magyar népgazdaságot segíteni kell, ragaszkodtak ahhoz, hogy ezek a gépek megjelölt üzemekben kerüljenek beépítésre. A mellékelt jegyzőkönyvben - gondolom az elvtársak látták - részletesen fel van sorolva, melyek azok az üzemek, vállalatok, ahol ezek a gépek felhasználásra kerülnek.

21 Nem sikerült ezt az összeget felemelni, bár a vasútnak jogos igénye volt. Jogos abban az értelemben, ahogy a mi vasutaink el vannak maradva és szükség lett volna nagyobb összegű segélyt kapnunk. Mintegy 6-6 1/2 ezer vagont kértünk, de ezeket az igényeket a szovjet elvtársak nem tudták kielégíteni. Meg szeretném mondani, hogy az előírásban szereplő beruházások nagy többségével elvileg és szakszempontból mint a magyar népgazdaság fejlesztéséhez szükséges beruházásokkal egyetértettek. Elismerték, hogy szükségünk van műtrágyára, látva a magyar műtrágya felhasználás színvonalát, bár megmondták, hogy náluk még alacsonyabb a felhasználás, mint nálunk. A méretek persze egészen mások. Mi megmondtuk, hogy ebbe belenyugodni nem tudunk, és a következő években irányt veszünk műtrágya gyár építésére. Ehhez segítséget fogunk kapni tervezéssel, szakemberekkel stb. Az 1957. december 18-i magyar-szovjet egyezményhez csatolt melléklet a következő üzemek felsorolását tartalmazza: Dunai Vasmű hengerművei, Debreceni Gördülőcsapágy Gyár, Ganz Vagon és Gépgyár, Wilhelm Pieck Győri Vagon és Gépgyár, MÁVAG, Elektronikus Mérőműszerek Gyára, Villamoskészülékek és Mérőműszerek Gyára, Geofizikai Műszerek Gyára, Egyesült Izzó, Orion Gyár, Beloiannisz Gyár, Klement Gottwald gyár, Győri Szerszámgépgyár, Székesfehérvári Alumínium Hengermű. (MOL M-KS 288. f. 23. cs. 1957/21. ő. e.) 1024