G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A magyar-csehszlovák tárgyalások és a lakosságcsere-egyezmény előkészítése 51

Bevezetés esetben küldött írásos tiltakozást a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz.

155 Nyomatékosan felhívta a felvidéki magyarsággal szembeni méltatlan bánásmódra a szövetséges hatalmak figyelmét az a jegyzék is, amelyet a külügyminiszter a békeelőkészítéssel kapcsolatban 1945. augusztusában juttatott el a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia budapesti képviseleteihez.

156 Talán ennél is fontosabb, hogy a magyar kormány kizárólag a felvidéki magyarság sorsával foglalkozó jegyzéket juttatott el a három nagyhatalom kormányához 1945. szeptember 13-án, majd 1945. november 20-i keltezéssel tehát már a Tildy-kormány időszakában.

157 A csehszlovák és a magyar kormány között a tárgyalások felvételére azt követően nyílt lehetőség, hogy a három szövetséges hatalom vezetői a potsdami értekezleten (1945. július 17. - augusztus 2.) elutasították a csehszlovák kormánynak azt a kérését, hogy Csehszlovákiából a teljes magyar lakosságot kitelepíthesse. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői külön-külön is tudomására hozták a csehszlovák vezetésnek, hogy a kollektív bűnösség elvének alkalmazását a magyarsággal szemben nem fogadják el, s hogy a kérdés rendezésére kétoldalú kormányközi tárgyalásokat, illetve megegyezést tartanak szükségesnek.

158 155 Lásd az 1945. augusztus 22-i minisztertanácsi ülés (46. sz. jegyzőkönyv) 15. napirendi pontját és az ahhoz fűzött 15. sz. jegyzetet (DMB MT. JKV. B KÖTET 118.), továbbá: MOLXIX-J-1-a-IV69-40 346/Be/1945. alapszám. E tiltakozások és panaszok többségét a SZEB szovjet vezetői elfektették, azokról a bizottság általában nem tárgyalt érdemben. Jellemző az ügy kezelésére, hogy amikor az amerikai misszió vezetője a Bizottság szeptember 24-i ülésén tájékoztatást kért Vorosilov marsalltól a magyarok Csehszlovákiából és Romániából való kitelepítéséről, a SZEB elnöke kijelentette: „Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányától egész idő alatt panaszok és bejelentések érkeznek arról, hogy Csehszlovákiából állítólag kitelepítik a magyarokat, és megsértik az érdekeiket. De ezek a bejelentések tényekkel nincsenek megalapozva, és ezért a marsall úgy véli, hogy nem felelnek meg a valóságnak." (SZEB JKV. 82-83.) Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a csehszlovák kormány a részére átadott jegyzékekre rendre fölényes és nyegle válaszokat adott. Csak példaként említem, hogy a Külügyminisztérium 1945. szeptember 14-i keltezésű, a szlovákiai magyar iskolák bezárása ellen tiltakozó másfél oldal terjedelmű jegyzékére, amelyben megállapította, hogy a magyar nyelvű oktatást korlátozó intézkedések alapján 38 középiskolát, 34 polgári iskolát 2 mezőgazdasági népiskolát és 36 iparostanonc-iskolát, azaz összesen 110 intézményt zártak be, és ezeknek mintegy 22 250 tanulóját fosztották meg az anyanyelven való tanulás lehetőségétől, a SZEB mellett működő csehszlovák delegáció vezetője 1946. január 18-án kormánya nevében lakonikus egyszerűséggel közölte, hogy a jegyzékben foglaltakat „elintézni nem tudják, mivel hogy konkrétumokat nem tartalmaz." (MOL XIX-A-1-n) 156 Közli: DMB MT. JKV. AKÖTET 704-711. 157 MOLXIX-J-l-a-rV-69-6l/re. Be/1945., illetve 120/res. Be/1945, szám. Az utóbbi, mintegy 15 oldalas memorandum címe: A magyarság helyzete a második Csehszlovákiában, 158 Lásd DMB MT. JKV. B KÖTET 118., továbbá a Gyöngyösi János és Schoenfeld amerikai követ 1945. október 29-i megbeszéléséről készült feljegyzést. MOL XLX-J-1-u. (Gyöngyösi János iratai) 22. doboz, Amerikai ügyek című 1. sz. dosszié. A szovjet magatartás azonban egyáltalán nem volt egyértelmű. Az MKP és a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőinek 1945. júliusában lezajlott megbeszélésein a csehszlovák kommunisták éppenséggel arra hivatkoztak, hogy Sztálin szerint a magyarokat Csehszlovákiában ugyanúgy kell kezelni, mint a németeket. („Csapják jól pofán őket." - mondta állítólag Sztálin Klement Gottwaldnak.) Lásd: RÁKOSI, 1997. 591-592. Idézi PÁRTKÖZI ÉRT., 142. 52