G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A Gazdasági Főtanács létrehozása 41

Bevezetés ták, mert a javaslatról ezúttal nem folytattak vitát. Az előterjesztő Balogh István államtitkár a két rendelettervezetnek csupán elvi elfogadását kérte, és egyben javasolta, „hogy az eredeti szöveget az igazságügymininiszter, az újjáépítési miniszter és Bojta Béla államtitkár együttesen szövegezzék meg úgy, hogy az minden aggodalmat elhárítson." A minisztertanács ekként határozott. (Kommunista miniszter ezúttal sem kívánta exponálni magát az ügyben!) A január 7-én a Miniszterelnökségen megtartott egyeztető megbeszélésen azonban sem az igazságügyminiszter, sem az újjáépítési miniszter nem vett részt személyesen, csupán szakértőiket küldték el. Jelen volt még a megbeszélésen a Gazdasági Főtanács egyik munkatársa, Almay György is, noha erről a minisztertanácsi határozat nem rendelkezett. A megbeszélésről készített feljegyzés szerint az Igazságügyminisztériumot képviselő dr. Bacsó Ferenc miniszteri osztályfőnök ezúttal is felsorolta a minisztere által már több alkalommal elmondott ellenérveket. Az újjáépítési miniszter véleménye azonban - úgy látszik - a december 22-i ülés óta megváltozott. Jogi szakértője, dr. Nizsalovszky Endre neves jogtudós, egyetemi tanár ugyanis kifejtette, hogy bár az Igazságügyminisztérium álláspontjával „elvileg" teljesen egyetért, azonban a kormány már eddig is több alkalommal döntött úgy, hogy rendelettel a saját hatásköréből bizonyos feladatokat egy-egy miniszterre ruház át, miért ne tehetné ezt meg ezúttal is. (Azt nem említette, hogy ezúttal nem egy alkotmányos alapon működő miniszterre, hanem egy újonnan létesítendő, tisztázatlan jogállású szervre történne a feladatok átruházása.) Hivatkozott arra is, hogy a Gazdasági Főtanács már ténylegesen működik, rendeletek „egész sorát" bocsátotta ki, ha tehát a kormány utólag nem legalizálja tevékenységét az alapító rendelet kibocsátásával, saját működésének törvénybe ütköző voltát bizonyítaná. Ezzel szemben helyesebb - mondotta -, ha ennek eldöntését magára a parlamentre bízzák, amelynek az 1945. évi XI. te. felhatalmazása alapján kibocsátott rendeleteket utólagos jóváhagyás végett mindenképpen be kell mutatni, s akkor a Nemzetgyűlésnek alkalma lesz mérlegelni, hogy a vitatott 15. §-t ki értelmezi helyesen. Az értekezleten résztvevő igazságügyminisztériumi munkatársak osztályvezetőjük véleményéhez csatlakoztak, míg a Gazdasági Főtanács munkatársa Nizsalovszky Endre álláspontját támogatta. Az ülést vezető Bojta Béla államtitkár ezt követően megállapította, hogy már csak szövegezési kérdések maradtak hátra (!)

135 Amegbeszélésről készült feljegyzés e része meglehetősen szűkszavú. A két nap múlva, 1946. január 9-én megjelent 12 090/1945. ME sz. rendelet

136 szövege mindenesetre a január 5-én tárgyalt tervezettel teljes egészében megegyezik. Feltétlenül ide tartozik még, hogy Ries István igazságügyminiszterhez hasonlóan Bárányos Károly közellátásügyi miniszter is következetesen kitartott álláspontja mellett, s a január 5-i ülés után a miniszterelnökkel írásban közöl135 A megbeszélésről készített feljegyzést 78/c számú mellékletként közöljük. iáé jviK 1946. január 9., 7. szám. Ugyanebben a számban jelent meg a Gazdasági Főtanács rendeletkibocsátási jogkörének megállapításáról szóló, fent említett 230/1946. ME sz. rendelet is. 46