G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [9] 76. Jegyzőkönyv. 1945. december 22. 339

[9] 76. 1945. december 22. tiltakozott az ellen, hogy a magyarság üldözése, hasonlóan a zsidóüldözésekhez kollektív módon történik.

14 Bevin külügyminiszterhez intézett jegyzékben 500 000-ben állapíttatott meg a kitelepítendő németek száma.

15 - Kijelenti, hogy meggyőződésével ellenkezik [a] tisztán etnikai okból való kitelepítés. A magyar kormány eddig egy határozott álláspontot szögezett le, ezt megváltoztatni most már nem lehet. Csak abban az esetben volna indokolt, ha megállapítható lenne, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését a Szövetséges Hatalmak nem tekintik a magyar kormány belügyének, hanem az ő döntésük szólna így. De ezt az álláspontot ilyen módon nem szögezték le és sajnálja, hogy az a jegyzék, amelyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a magyar kormányhoz intézett, s amelyet a külügyminiszter egyáltalán nem kapott meg, nem világos, nem fejezi ki azt, hogy a kitelepítendő németek elbírálását a magyar kormányra bízza-e, vagy minden német kivétel nélkül kitelepítendő. Ha erről van szó, akkor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítása maga is áthágná ezt az elvet. Külpolitikai szempontból nem közömbös, hogy mi most egy ilyen kollektív felelősségrevonás alapján, egyszerűen egy nemzetiségtől való megszabadulás érdekében, valamennyi németet kitelepítsünk. -Agyakorlati megoldásra nézve a következő észrevételei vannak: a potsdami határozat az ausztriai és a magyarországi németek kitelepítését az ottani ellenőrző bizottságra bízza. Ebből az következik, hogy mi szigorúan kötelesek vagyunk végrehajtani azt az állásfoglalást, amely a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felfogásában megnyilvánul. Amennyiben tehát rá tudunk mutatni egy olyan döntésre, hogy innen a németek kitelepítendők, úgy nincs kifogása, de ha erre nem tudunk rámutatni, és ha a kérdés a magyarság döntésére van bízva, súlyos külpolitikai kihatástól tart. Kétízbeni jegyzéke kimutatja, hogy Csehszlovákiának a német kitelepítésnél alkalmazott módszere és a magyarok elleni kollektív intézkedések erős ellenszenvet váltottak ki az Egyesült Államoknál, és az Egyesült Államok kötelesnek tartotta álláspontját leszögezni, és azt velünk is közölni. A lényeg az volt, hogy egy etnikum kollektive nem vonható felelősségre, és hogy a kitelepítésnek humánus[nak] és minden tekintetben megfelelőnek kell lennie. Megállapítja, hogy a rendelet erre vonatkozóan nem tartalmaz intézkedéseket. Ki vagyunk téve annak, hogy az elkeseredés nem kívánatos eljárási módszerekben fog megnyilvánulni, s ez azért is kellemetlen, mert a közegek maguk sem tudják, hogy hogyan járjanak el. Arra sincs intézkedés, hogy mi történik a még Magyarország határain kívül lévő transzportokkal. [Nagy I.] Belügyminiszter: a humánus végrehajtásra nézve van végrehajtási utasítás. Most részleteivel nem foglalkozunk a rendeletben.

16 [Tildy] Miniszterelnök: arra hívja fel a minisztertanácsot, döntsön atekin14 Mindkét jegyzék korabeli másolata megtalálható: XIX-J-l-a-IV-69. 44. doboz. 15 A Bevinhez intézett jegyzék nem ismeretes. 16 A minisztertanács határozata alapján közzétett ME rendelet (lásd alább!) végrehajtása tárgyában - hetekkel, illetve hónapokkal az alaprendelet megjelenése után - több belügyminis zte343