G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 25

Bevezetés Zoltán miniszterelnök által kiadmányozott levél már mindenben megfelelt a SZEB elvárásainak, miután elismerte, hogy a kifogásolt előadás tényeiben, de főleg következtetéseiben valóban nem mindenben felel meg a valóságnak. Mert igaz ugyan - olvasható a levélben - hogy a jóvátételi kötelezettség, valamint a Vörös Hadsereg eltartása súlyos terheket ró a legyöngült magyar gazdaságra, de teljesítésük vita tárgyát nem képezheti, mert ezeket a fegy­verszüneti szerződésben vállalta az akkori kormány. A bajok igazi okát a le­vél nem ebben, hanem az előző kormány elhibázott, inflációgerjesztő' intéz­kedéseiben jelölte meg, a megoldást pedig szerinte az jelenti, hogy a gazda­sági élet megszilárdítása nyomán emelkedő' nemzeti jövedelemnek ajövőben - a jóvátétel teljesítése mellett is - mind nagyobb része jut majd belsó' fogyasz­tásra és újjáépítésre. 91 Szintén élesen világította meg a kormány helyzetét - tulajdonképpen be­letöró'dését a Szovjetunióval szembeni kiszolgáltatott helyzetbe - annak a kez­deményezésnek a sorsa, amelyet a szovjet hadsereg tagjai és a katonai ható­ságok zaklatásai miatt az ország különböző' vidékeiről 1945 végén érkezett sorozatos panaszbeadványok nyomán (valószínűleg Balogh István államtit­kár egyetértésével) a Miniszterelnökség apparátusa tett a Vörös Hadsereg lét­számának csökkentése, az ezzel kapcsolatos terhek enyhítése érdekében. Kecskemét város polgármestere például 1945. december 12-én a következő­ket írta: „A város [1944 decemberében] arcvonalba került, s a katonaság lét­száma szerint ma is arcvonalban él. Katonák tízezrei állomásoznak a város­ban és környékén." A megszálló csapatok létszáma még a levél írása idején is meghaladta a polgári lakosság lélekszámát. Nemrég - folytatódott a levél - a polgármester átadta a SZEB ott járt tisztjeinek a háború polgári áldoza­tainak névsorát, amely 193 nevet tartalmazott. „Ennyi embert lőttek agyon és gázoltak el részeg orosz katonák; néhány felesége, vagy leánya megbecs­telenítése miatt akasztotta fel magát. Csak [az] utolsó négy hét alatt 18 ha­láleset történt. A tanyai lakosság félelmében a városba költözik és a veszé­lyes részek néptelenné válnak... Nő az elkeseredés, s legutóbb a pusztai la­kosok agyonvertek egy „zabráló" orosz katonát. Ezért az orosz hadbíróság december 7-én négy embert halálra, 10-et pedig 5—10 évi börtönre ítélt." Ha­sonló helyzetről számoltak be Vecsés község, illetve Székesfehérvár, Győr, Ko­márom és a Dunántúl néhány további városának közigazgatási vezetői is: Ezekben a városokban 1945 decemberében, több mint fél évvel az európai háború befejezése után, a megszálló csapatok száma még mindig meghalad­ta a polgári lakosságét. Ezért 1945. december 29-én a Miniszterelnökség il­letékes előadója levéltervezetet készített, amelyet január első napjaiban orosz­ra is lefordítottak. A tervezet szerint Tildy Zoltán miniszterelnök - az állam politikai egyensúlyának, pénzügyi, közellátási és közigazgatási berendezkedé­sének felborulásával fenyegető gazdasági válságra hivatkozva - arra kérte 91 MOL XIX-A-1-1-84/1945. ein. ikt. sz. A miniszterelnök 1946. január 19-én írta alá a levél­tervezetet. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom