G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)
BEVEZETÉS 7 - Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 25
Bevezetés Zoltán miniszterelnök által kiadmányozott levél már mindenben megfelelt a SZEB elvárásainak, miután elismerte, hogy a kifogásolt előadás tényeiben, de főleg következtetéseiben valóban nem mindenben felel meg a valóságnak. Mert igaz ugyan - olvasható a levélben - hogy a jóvátételi kötelezettség, valamint a Vörös Hadsereg eltartása súlyos terheket ró a legyöngült magyar gazdaságra, de teljesítésük vita tárgyát nem képezheti, mert ezeket a fegyverszüneti szerződésben vállalta az akkori kormány. A bajok igazi okát a levél nem ebben, hanem az előző kormány elhibázott, inflációgerjesztő' intézkedéseiben jelölte meg, a megoldást pedig szerinte az jelenti, hogy a gazdasági élet megszilárdítása nyomán emelkedő' nemzeti jövedelemnek ajövőben - a jóvátétel teljesítése mellett is - mind nagyobb része jut majd belsó' fogyasztásra és újjáépítésre. 91 Szintén élesen világította meg a kormány helyzetét - tulajdonképpen beletöró'dését a Szovjetunióval szembeni kiszolgáltatott helyzetbe - annak a kezdeményezésnek a sorsa, amelyet a szovjet hadsereg tagjai és a katonai hatóságok zaklatásai miatt az ország különböző' vidékeiről 1945 végén érkezett sorozatos panaszbeadványok nyomán (valószínűleg Balogh István államtitkár egyetértésével) a Miniszterelnökség apparátusa tett a Vörös Hadsereg létszámának csökkentése, az ezzel kapcsolatos terhek enyhítése érdekében. Kecskemét város polgármestere például 1945. december 12-én a következőket írta: „A város [1944 decemberében] arcvonalba került, s a katonaság létszáma szerint ma is arcvonalban él. Katonák tízezrei állomásoznak a városban és környékén." A megszálló csapatok létszáma még a levél írása idején is meghaladta a polgári lakosság lélekszámát. Nemrég - folytatódott a levél - a polgármester átadta a SZEB ott járt tisztjeinek a háború polgári áldozatainak névsorát, amely 193 nevet tartalmazott. „Ennyi embert lőttek agyon és gázoltak el részeg orosz katonák; néhány felesége, vagy leánya megbecstelenítése miatt akasztotta fel magát. Csak [az] utolsó négy hét alatt 18 haláleset történt. A tanyai lakosság félelmében a városba költözik és a veszélyes részek néptelenné válnak... Nő az elkeseredés, s legutóbb a pusztai lakosok agyonvertek egy „zabráló" orosz katonát. Ezért az orosz hadbíróság december 7-én négy embert halálra, 10-et pedig 5—10 évi börtönre ítélt." Hasonló helyzetről számoltak be Vecsés község, illetve Székesfehérvár, Győr, Komárom és a Dunántúl néhány további városának közigazgatási vezetői is: Ezekben a városokban 1945 decemberében, több mint fél évvel az európai háború befejezése után, a megszálló csapatok száma még mindig meghaladta a polgári lakosságét. Ezért 1945. december 29-én a Miniszterelnökség illetékes előadója levéltervezetet készített, amelyet január első napjaiban oroszra is lefordítottak. A tervezet szerint Tildy Zoltán miniszterelnök - az állam politikai egyensúlyának, pénzügyi, közellátási és közigazgatási berendezkedésének felborulásával fenyegető gazdasági válságra hivatkozva - arra kérte 91 MOL XIX-A-1-1-84/1945. ein. ikt. sz. A miniszterelnök 1946. január 19-én írta alá a levéltervezetet. 33