G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 25

Bevezetés egyáltalán nem felelt meg a lakosság és az ülésteremben helyet foglaló képviselők személyes tapasztalatainak.

65 Ezután arról szólt, hogy a repatriálást végző kormánybiztosnak addig leginkább a Nyugaton lévők viszonyait sikerült felderíteni. „Elhatározásunk természetesen [...] a felderítő és megsegítő utazásokat minél gyorsabban kiterjeszteni az eddig még be nem járt területekre is..." - Aképviselők nyilván értették, hogy mire célzott! A továbbiakban elmondta, hogy Németország és Ausztria területén még mindig 60 000 magyar gyermek él táborokban, hogy Nyugatról addig mintegy 200 000 ember tért haza. Beszéde végén emelkedett szavakkal nyilvánította ki: "A demokratikus magyar átalakulás nem múló kísérlet, senki ettől ne féljen, és senki ebben ne reménykedjék. Nem érzelmek és nem hangulatok vezérelnek bennünket. Jól tudjuk, hogy mit akarunk: független hazában politikailag és gazdaságilag is szabad népet, az emberi jogok teljességének intézményes biztosítását, hogy szabaddá tett népünk végre önmaga életét élhesse és kifejthesse a maga eddig jórészt elnyomott képességeit gazdasági, társadalomszervezési és művelődési téren, s megmutassa a nemzet igazi arcát a népek társaságában."

66 Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 1945 végén minden felelős politikai tényező tudta és kétségbevonhatatlan tényként ismerte el, hogy az ország történelmének egyik legválságosabb időszakát éli. A rohanó infláció, az általános áruhiány, az egyre inkább akadozó közellátás (amelynek nyomán egyesek tavaszra éhséglázadást jósoltak), a lakhatási és ruházkodási lehetőségek további romlása; a megszálló csapatok jelenlétéből adódó anyagi és lelki teher a lakosság minden rétegét érintette. Jelentőségének megfelelően rendszeresen foglalkozott ezzel a kérdéssel már az Ideiglenes Nemzeti Kormány is

67 és tükröződött a pártok 1945. október 23-i 65 A Szovjetunió területén a háború befejezése után - a trianoni országterületről - mintegy 500 000 magyar hadifogoly volt. Hazaszállításuk 1945 nyarán valóban megindult. Néhány tízezernyi hadifogoly hazabocsátása után azonban az ó'sz folyamán csaknem teljesen leállt, az egymást követó' kormányok szinte semmit sem tehettek. A mostoha körülmények következtében az Oroszországban levő hadifoglyok jelentős hányada elpusztult és sohasem tért haza. Az életben maradottak többségét 1946-1947-ben bocsátották el. Több tízezerre tehető azonban azoknak a száma, akik csak 1949-ben, illetve 1950-ben (vagy még később!) térhettek haza. Lásd STARK, 1989. 66 Az elhangzott programbeszédhez az FKgP részéről Varga Béla és B. Szabó István, az MKP részéről Rajk László és Révai József, az SZDP részérói Szeder Ferenc és Faragó László, az NPP részéről Veres Péter és Kovács Imre szólt hozzá. A felszólalások néhány vonatkozásban előrevetítettek olyan intézkedéseket is (pl. az államforma megváltoztatása), amelyeket a miniszterelnök beszéde nem érintett. A vita lezárásaként a Nemzetgyűlés egyhangúan jóváhagyta a programot, és bizalmat szavazott a kormánynak. A vitát lásd: NN, 54-189. 67 Lásd többek között az 1945. március 29-i ülés 16., a május 25-i ülés [20], az október 12-i ülés 3—4., az október 13-i ülés 15. és az október 15-i ülés 2. napirendi pontját, továbbá az augusztus 30án, szeptember 13-án, szeptember 27-én, illetve október 11-én tartott gazdasági miniszteri érte25