G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)
BEVEZETÉS 7 - A kormány megalakulása és összetétele 8
Bevezetés hozzá. Beleegyeztek viszont, hogy - az FM-et kivéve - a gazdasági tárcákat a munkáspártok kapják. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, bár a legfontosabb tárcát, a Belügyminisztériumot maguknak szerették volna megszerezni, hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a posztot a Kisgazdapárt töltse be, só't Kovács Béla személye ellen sem emeltek kifogást... A kormányalakítást célzó tárgyalások első szakasza a kisgazdapárt sikerével zárult." 28 A megállapodással Vorosilov marsall is elégedett volt. A következő napokban azonban megmutatkozott, hogy a dolgok ezúttal is Moszkvában és nem Budapesten dőlnek el. Vorosilov marsall jelentést tett Moszkvába Tildy Zoltán november 9-i látogatásáról és a kormány tervezett összetételéről. 29 Ezt mérlegelve a Szovjetunió illetékes vezetői, Molotov külügyi, Berija belügyi és Mikojan külkereskedelmi népbiztos, valamint Malenkov, az SZKP titkára - valamennyien az SZKP Politikai Irodájának tagjai, illetve póttagjai - előterjesztést tettek Sztálinnak. 30 Ebben azt javasolták, hogy a Magyarországon létrejött megállapodást csak részben hagyják jóvá, s utasítsák Vorosilovot, érje el, hogy a belügyi tárca kerüljön a kommunisták kezébe, a Pénzügyminisztériumot viszont ajánlják fel a Kisgazdapártnak, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád, a két munkáspárt vezetője miniszterelnökhelyettesként lépjen be a kormányba, s gondoskodjanak róla, hogy az új kormánytagok szovjet szempontból elfogadhatóak legyenek. 31 Az utasítás - amint arra a dokumentumokat közzé tevő Vida István rámutatott - abból a felfogásból indult ki, hogy a szovjet kormány közvetlen ellenőrzése alá került többi országhoz hasonlóan a kommunista pártnak befolyása érvényesítése és a 28 Uo. 80-81. 29 VIDA, 1996. 83-85. 30 A magyar kormány megalakítására vonatkozó döntés meghozatalában részt vevő s zovjet vezetők életrajzi adatai: Berija, LavrentyijPavlouics (1899-1953) szovjet (grúz) politikus. 1938-tól a Szovjetunió belügyi népbiztosa (1946-tól belügyminisztere), 1941-től egyben a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese, illetve 1946-tól miniszterelnök-helyettes. A Sztálin halálát követő hatalmi harc során politikai ellenfelei elfogatták, majd kivégezték. Malenkov, Georgij Makszimiljanovics (1902-1988) szovjet (orosz) politikus. A kötetünk által tárgyalt időszakban az SZKP PB tagja, illetve főként gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó miniszterelnökhelyettes volt. Mikojan, Anasztáz Ivanovics (1895-1978) szovjet (örmény) politikus. 1937-től 1946-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese, majd 1964-ig miniszterelnökhelyettes volt. 1935-1966 között az SZKP PB tagja. Fontos szerepe volt az 1956-os magyarországi intervenció és az azt követő megtorlás koordinálásában. Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1890-1986) szovjet (orosz) politikus. 1926-tól 1957-ig az SZKP PB tagja, 1939-1949 között külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter. Részt vett a háború befejezését és a nemzetközi kapcsolatok háború utáni rendezet célzó teheráni, jaltai és potsdami konferencián, az ENSZ megalapításáról döntő San Franciscó-i értekezleten és a párizsi béketárgyalásokon. Sztálin, JoszifViszarionovics (1879-1953) szovjet (grúz) politikus. 1922-től haláláig az SZKP KB főtitkára volt. 1941-től egyben a Népbiztosok Tanácsának elnöke, illetve 1946-tól miniszterelnök. 31 VIDA, 1996. 81., 85-86. 15
