G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A kormány megalakulása és összetétele 8

Bevezetés szilárd politikai hatalom megteremtése érdekében az eró'szakszervezeteket is ellenőrzése alatt kell tartania. 32 Moszkvában nyilvánvalóan tartottak at­tól, hogy a nagyarányú kisgazdapárti választási győzelem után a politikai légkör megváltozik Magyarországon, s az esetleg rövidesen bekövetkező bé­kekötés után a szovjet kormány már nem lesz abban a helyzetben, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, valamint a Vörös Hadsereg Magyarorszá­gon állomásozó szervei útján a magyar belpolitikára közvetlen befolyást gya­koroljon. Semmit sem akartak azonban a véletlenre bízni. A nemzetgyűlési válasz­tások eló'tt szorgalmazott közös lista kudarcából is levonták a logikus követ­keztetést, tudniillik azt, hogy egy ahhoz hasonló presszió nyilvánosságra kerülése kiváltja a magyar társadalom tiltakozását és alkalmat ad a Szövet­séges Ellenőrző' Bizottságban képviselt nagyhatalmak közbelépésére. Egy ilyen, a Szovjetuniónak jelentős presztízsveszteséget okozó hibát nem akar­tak még egyszer elkövetni. Ezért a szovjet kormány fenti döntését Vorosilov csak a Kommunista Párt legszűkebb vezetőségével beszélte meg, illetve ami­kor mégis szükségessé vált, hogy nyomást gyakoroljon a kisgazdapárti veze­tőkre, akkor tőlük titoktartást kért. 33 A szovjet kormány eljárásának sikeré­hez hozzájárult az is, hogy a nyugati hatalmak képviselői teljes megelégedés­sel vették tudomásul a novemberi választások eredményeit, a nyugati sajtó Magyarországot egyszeriben demokratikus államnak látta, ahol nem „báb­kormány" működik, mint némely környező országban. Úgy gondolták tehát, hogy a parlamenti többség birtokában most már a polgári erők dolga, hogy a kormányalakítást megelőző tárgyalásokon, majd a kormány működése során érdekeiket érvényesítsék. 1945. november 11-én újrakezdődtek a pártközi tárgyalások. A Magyar Kommunista Párt nevében Rákosi Mátyás felrúgta a korábbi megállapodást és bejelentette Tildynek és Szakasitsnak, hogy az MKP mégis ragaszkodik a Belügyminisztériumhoz, a Pénzügyminisztériumot viszont nem vállalja, és szükségesnek tartja, hogy ő és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesi kinevezést kapjanak az új kormányban. A Belügyminisztériumra vonatkozó kommunista igényt azonban sem a Kisgazdapárt, sem a Szociáldemokrata Párt nem fogadta el. Tildyt teljesen elkeserítette a magyar közjogban addig ismeretlen miniszterelnök-helyettesi tisztség létrehozására vonatkozó igény is. Ez a kormány működésére vonatkozó 1848. évi III. tc.-vel is ellentétes volt, egyértelműen a miniszterelnök hatáskörét és tekintélyét csorbította. Joggal érezte úgy, hogy ennek megvalósulása lényegesen csökkentené annak jelen­tőségét, hogy a miniszterelnöki tisztséget a Kisgazdapárt kapta. Atárgyalá­32 VIDA, 1996. 81. 33 Jellemző a „konspiráció" hibátlan működésére, hogy az MKP iratanyagában nem maradt nyo­ma annak, hogy a november 12-én a többi párt elé terjesztett újabb követelés Vorosilov, illetve a szovjet kormány kívánságára történt. S bár a történészek természetesen sejtették, hogy erről volt szó, tényszerűen bizonyítani csak az orosz levéltári források hozzáférhetővé válása után, az 1990­es években tudták. Vö.: VIDA, 1996. 80-82. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom