Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

596. 1327. június 4. (Wyssegrad, V. f. a oct. Penth.) Sándor comes országbíró az esztergomi (Strigoniensis) káptalan és az Aranas melléki Kyzd-i székelyek között [Oronaswynch/Fulvynch birtokért] folyó perben ítéletet mond az I. Károly király által bírótársakként mellérendelt László fráter kalocsai érsek, kancellár, Miklós győri és András erdélyi püspökök, András magister fehérvári (Albensis) prépost, alkancellár, János Wesprim-i, Miklós erdélyi, András budai és István pécsi prépostok, Fülöp nádor, Scepes-i és Wyuar-i ispán, a kunok bírája, Demeter tárnokmester, Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i és szebeni (de Cybinio) ispán, Mikch szlavón bán, Simon magister székely ispán és több más jelenlévő nemes közreműködésével. Jóllehet a káptalan a Kyzd-i székelyeket már 1320-ban a király színe elé perbe idézte (389. sz.), azok makacsul nem jelentek meg akkor sem, amikor a király 1324 [tavaszán] az erdélyi lázadók leverésére készülve Gyulafehérvárra idéztette őket. A székelyek azután sem jártak el másként, hogy a király 1324 [nyarán], Lampert országbíró Erdélyben történt elhalálozása után a per továbbvitelét Tamás erdélyi vajdára bízta (488. sz.). Miután a király ismét saját színe elé rendelte a pert és a felek egyetértésével három évi halasztást engedélyezett, 1327. május l-re (ad oct. Georgii mart.) tűzte ki, minden további halasztás kizárásával, a végítélet meghozását. Ekkor az esztergomi káptalan képviseletében Theophil prépost és János magister Hunt-i főesperes a király külön parancsára összeállított bíróság előtt bemutatta II. András király 1219. évi oklevelét az erdélyrészi Oronaswynch földnek János érsek javára szóló adományozásáról, amit Neuke akkori erdélyi vajda ellentmondás nélkül foganatosított (CDTrans I. 107. sz.). A Kyzd-i székelyek nevében viszont Veres (rufus) Jakab és Jakab fia: Péter III. András király 1291. évi oklevelét (CDTrans I. 478. sz.) mutatta be az erdélyi káptalan (1320. március 24-i) átiratában, mely magába foglalta IV. László király 1289. évi, ugyancsak Fulvynch-re vonatkozó, megerősített adománylevelét (CDTrans I. 452. sz.). Ezekről az egymásnak ellentmondó jogbizonyítékokról több napon át folytatott vita után a bíróság Felvynch-et, tartozékaival és sóadójával együtt az esztergomi káptalannak ítélte oda azzal az indokolással, hogy az ő adománylevele a korábbi keletű, az iktatást királyi ember a határ leírása mellett végezte, ezt később IV Béla és IV. László király megerősítette. Ezzel szemben a székelyek javára szóló adománylevél később kelt, a falvak felsorolásában nem említi meg Felvynch-et, nem érvényteleníti a káptalan adománylevelét, viszont tartalmazza, hogy az adomány mások jogának sérelme nélkül érvényes, és végül a székelyek ezzel az oklevéllel eddig sohasem álltak elő. Az országbíró a káptalan beiktatására különleges megbízottjaként Márk nevű emberét rendeli ki. Ha a székelyeknek lennének Felvynch-re vonatkozó, eddig eltitkolt okleveleik, azok érvényüket vesztik. Végül a székelyeket ebben az ügyben örök hallgatásra ítéli. Az ítéletlevelet saját és kirendelt bírótársai függőpecsétjével erősíti meg. Eredeti, hártyán, nyolc függőpecsétjéből négy elveszett, négy pedig töredékes állapotú, az esztergomi káptalan mlt-ban, lad. 66. fasc. I, nr. 5 (DF 238226). — Ái az esztergomi keresztesek konventjének 1327. június 17-i oklevelében, uo., nr. 4. — Egyszerű másolata megtalálható a Felvincért folytatott per anyagát tartalmazó, írása alapján a XV—XVI. század fordulójára datálható összeállítás anyagában is, uo., nr. 7 (DF 238229). — Említés az erdélyi káptalan 1327. június 30-i (606. sz.) és Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1327. augusztus 2-i oklevelében (607. sz.), uo., nr. 8 (DF 238230) és nr. 9 (DF 238231). • Közlés: MonEcclStrig III. 110—113. — SzOkl VIII. 9—14. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 223—226, 386-389 (román fordításban is). — Kordé 83—87 (magyar fordításban). • Regeszta: AOkl XI. 270. sz.