Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Mihály arkangyal erdélyi egyházának, András erdélyi püspöknek és utódainak, következőképpen állapítva meg annak Igun-tóí és Karako-tól elválasztó határait: Prima enim meta principalis incipit et oritur ab oriente iuxta fluvium Bochardpataka dictum super uno lapide in terram misso sive fosso, que distingit tribus possessionibus, scilicet eidem possessioni Sard ac Igun et Bochard. Abinde progreditur versus possessionem Igun iam dictam, ubi in terris arabilibus una meta de novo apposita extitisset. Deinde vadit, ubi nova meta. Dehinc meat ad metam similiter de novo erectam. Abinde pervenitur ad finem eiusdem possessionis Igun, ubi iuxta quendam alveum in spinetis novam metam confodissent. Deinde transilit fluvium Igunpataka vocatum et adiungit quendam montem, in quern ascendendo prope ad eandem Igun nova meta. Deinde ulterius eundo supra unam vineam iuxta veterem meta nova confossa extitisset. Iterum in ante procedendo iuxta antiquam metam nova meta. Abinde adhuc ascendendo similiter iuxta veterem metam novam confodissent et transit ulterius, ubi veterem metam rénovassent. Deinde modicum descendendo iuxta veterem nova meta. Iterum in ascendendo novam metam erexissent. Abinde venitur ad quandam viam, per quam procedendo iuxta ipsam novam metam confodissent. Deinde ulterius eundo in alia parte ipsius vie sunt due mete antique. Abhinc descendit ad quendam monticulum, ubi iuxta veterem novam metam apponentes, que séparant eisdem possessionibus Sard et Igun ac possessioni honorabilis capituli ecclesie Transsilvane Ompoycha vocate, et ibi eedem mete finaliter terminantur. — Hátlapján azonos kézzel: Domino regi pro venerabili in Christo patre Andrea episcopo ecclesie Transsilvane statutoria. — XV. századi rájegyzés: Super reambulatione metarum possessionum Vayasd et Sard et super restatutione eiusdem domino regi rescriptionalis. Eredeti, hártyán, zárópecsét nyomával, DL 30373. • Közlés: TelOkl I. 60—62. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 443—445 (román fordításban). 986. 1338. február 16. (in quind. Purif. virg.) A Warad-i káptalan I. Károly királynak. 1338. január 13-i parancsára (973. sz.) Orrus (d) Peteu erdélyi alvajda Jakab magister Zvghalm-i főesperes káptalani tanúbizonyság jelenlétében február 3-án (III. f., vid. in Blasii ep.) Woyasd határán azt a területet, amelyet Igun és Karakow királyi hospesei Lampert comes egykori országbíró ítélete alapján korábban maguknak foglaltak, de a király most elvett tőlük, ellentmondás nélkül visszaiktatta az erdélyi káptalannak az alábbi régi határjelek szerint: Prima enim meta incipit et oritur in superiori parte silve Woyasd, ubi sunt due mete antique renovate. Inde per idem Berch transit versus plagam australem et venitur ad unam metam antiquam. Abinde ascendit, ubi meta antiqua, deinde descendit in eodem Berch versus meridiem et venitur ad metam antiquam. Deinde per eandem plagam venitur ad kacumen [!] eiusdem Berch, ubi meta antiqua. Post hec flectitur ad austrum et venit ad duas metas veteres, demum currit ad alias duas metas antiquas per sulcum divisas et per ipsum sulcum descendit contra aquilonem versus villam Karakow, ubi due mete antique renovate. Abhinc ulterius procedendo alias duas metas veteres similiter rénovassent. Inde descendit per eundem sulcum, ubi meta de novo erecta extitisset, deinde descendit ad planitiem per eundem sulcum ad duas metas veteres, iuxta quas alie due de novo apposite extitissent. Inde autem venitur per eundem sulcum in ipsa planitie ad duas metas veteres, iuxta quas duas novas confodissent. Abinde descendit per sepedictum sulcum in prato ad duas metas antiquas modicum