Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

38 1302. január 22—február 5. nyitják, hogy Gerdái lakói a Nagy Sinck széki Braller falutól a tatárok fogságába esett falustársaik kiváltására tavaly kölcsönkért 100 ezüstmárka fejében határuknak a Szentmártonhegy (Mons Sancti Martini) és Feöldvar felé eső részét zálogként lekötötték Braller lakóinak. Iratukat pecsétjükkel és aláírásukkal erősítik meg. Eredetije — állítólag — Ion Puscariu gyűjteményében lett volna. írása alapján a XVIII. század közepére—második felére tehető egyszerű másolata: Arch. d. evang. Landeskirche, Bischofsurkunden, Nr. 2 (DF 246230). Teljesen használhatatlan, primitív hamisítvány, mely a XVII. század közepénél korábban semmi esetre sem keletkezhetett. Kritikájára 1. DocVal 48. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 375. • Közlés: Puscariu: Fragmente IV. 29—32. • Regeszta: MCsaládtSzle 5/1939. 73. — DocVal 47—48. — AOkl I. 158. sz. 12. 1302. január 22. (Albe, in Wyncencii mart.) Péter erdélyi püspök pecsétje rátételével megerősíti a (segesvári domonkosok templomának adott) negyvennapos búcsút engedélyező oklevelet (CDTrans I. 567. sz.) és egyházmegyéjében érvényesnek ismeri el az abban foglalt búcsúkat, a Szt. Mihály arkangyal ünnepit kivéve, mert azt székesegyháza iránti tiszteletből önmagának kívánja fenntartani. Eredeti rájegyzés az 1298. március 20-án kelt búcsúlevélre. Segesvári szász ev. egyházközség lt (DF 286699). • Közlés: Fabritius 3. — Ub I. 223 (hibásan június 6-ra keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 18 (hibásan június 6-ra keltezve, román fordításban). • Regeszta: AOkl I. 163. sz. 13. [1302.] január 30. (in Warasio, III. f. a. Purif. virg.) Germanus fráter, erdélyrészi (de partibus Transilvanis) custos, Haymon fráternek, a magyarországi (minorita) provincia ministerének. Hozza a legátus tudomására, hogy P(éter) erdélyi püspök nem engedetlenségből, hanem a zavaros idők miatt nem juttatta még el a személyére és egyházmegyéje papjaira kivetett összegeket. Saját szemével látta, hogy a legátus költségeire 40 márkát gyűjtöttek össze és tartanak biztonságos helyen, az elküldéshez megfelelő alkalomra várva. A püspök részéről 100 márka áll készenlétben, a kirovásból még fentmaradt összeget pedig a káptalan az egyházmegye papjaitól már behajtotta, és azon munkálkodik, hogy ha lehet, még többet is beszedjen. — Hátlapján azonos írással: Reverendo in Christo patri fratri Haymoni ministro provincie Vngarie. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú zárópecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277230). • Közlés: Ub I. 221 (az évi keltezés megindokolásával). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 13 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 55. sz. (1304-re keltezve). — AOkl I. 171. sz. 14. 1302. február 5. (Dewa, f. II. p. Purif. virg.) László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. Minthogy Romanus fia: Domokos és néhai Keresztúri (de Sancta Cruce) István fiai: Telük, Mihály, András, Jank, Egyed, valamint Pál fia: István, többi rokonukkal együtt, András comes és Pál comes vajdai emberek előtt bizonyos föld birtoklásától, azon a címen, hogy az Keresztúrhoz tartozik és az ő örökjogú jószáguk, eltiltották a Pestus-i nemeseket, tudniillik Botyz comest, Chanad-ot, Tyburtiust, Lorandust, Jánost, Cherke-t, Zerekch fia: Pétert, Banus fiait: Pétert és Pált, Tamás fia: Jánost, Bork fiait: Bálintot és Baas-t, Dok-ot, Andrást, György fia: Lőrincet, Zeria fiait: Bálintot és Pált, valamint Márton fiait: Pált, Myko-t és Chobo-t, mint akik részesek a föld megvásárlásában, továbbá