Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1302. február 18. 39 Igech fiait: Demetert és Miklóst, végül a Pestus-iek nővérének gyermekeit: János fiait: Andrást és Domokost, a feleket megidézte bírói székére. Ott Romanus fia: Domokos és társai kijelentették, hogy e vitás földet Jan fia: István, az említett Theluk, Mihály, András és Egyed apja, az ő beleegyezésük nélkül adta el a Pestus-i nemeseknek, de állításuk és korábbi tiltakozásuk megalapozásaként sem káptalani, sem vajdai oklevelet nem tudtak felmutatni. Botyz comes és társai álláspontja szerint ők a vitatott területet a nagy tatár veszedelem után négy esztendővel (quarto anno post magnós Tartaros) vásárolták, erről a gyulafehérvári (AlbTr) káptalantól privilégiumuk volt, és mindeddig zavartalanul birtokolták azt, mert sem Jan fia: István és gyermekei, sem Romanus vagy fia: Domokos, sem rokonaik nem tiltották őket. A vásárlásról szóló privilégiumuk azonban elveszett, amikor a László király idejében Erdélyt pusztító zavarok során a Pestus-i Mindenszentek-templomot és ottan őrzött ládájukat feltörték (per turbationem istius térre Transsilvane tempore Ladislai regis per destructionem eiusdem fracta ecclesia Omnium sanctorum de Pestus de cista recepissent et sic perditum esset). Privilégiumuknak káptalanban őrzött másodpéldánya pedig akkor semmisült meg, amikor Alard fia: Gyan a székesegyházat felégette (privilégium eorundem, quod fűit in capitulo antedicto in eadem ecclesia per Gyan filium Alardi conbustum fuisset), és az országos felfordulásból következő súlyosabb ügyeik miatt (post graviora negotia per regni turbationem) nem szerezhettek maguknak másik oklevelet a káptalantól. Minthogy Romanus fia: Domokos és István fiai, valamint rokonaik is elismerték, hogy nevezett István valóban eladta a vitás birtokot a Pestus-i nemeseknek, a vajda úgy döntött, hogy Botyz comes és társai március 14-én (in oct. Cinerum) tekintélyesebb tanúkkal bizonyítsák, miszerint azt a földet az általuk említett időben megvásárolták nevezett Istvántól, ez ellen a fenti személyek eddig sohasem tiltakoztak, pert sem indítottak, továbbá hogy privilégiumuk tényleg elveszett, amint ezt állítják, illetve mennyi e terület értéke, végül szavahihető személyek eskü alatt valljanak háborítatlan birtoklásukról. Belefoglalva László erdélyi vajda 1302. április 16-i oklevelében (17. sz.), DL 40468. • Közlés: HunyadmEvk 1/1882. 65—66. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 13—15 (román fordításban). • Regeszta: AOkl I. 172. sz. 15. 1302. február 18. (dom. Circumdederunt) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Inok fia: Bozouch comes, élete végéhez közeledve, a két Kukullu folyó között fekvő Bozna nevű faluját (Kukullu vm), melyet V. István király adományából (CDTrans I. 301. sz.) és IV. László király megerősítése (CDTrans I. 321. sz.) alapján birtokolt, a reá vonatkozó oklevelekkel együtt, már négy esztendővel korábban a gyulafehérvári (AlbTr) Szt. Mihály arkangyal-egyházra hagyta, melyet utódok hiányában, lelke üdvösségéért, örökösévé tett. — Méltóságsor: Demeter prépost, Iwanka olvasó-, Chanad éneklő-, Márton őrkanonok. — Hátlapján egykorú kézzel: Super possessione Bozna. Eredeti, felül chirografált hártyán, melynek jobb oldali negyede leszakadt, függőpecsétjével együtt, DL 28049. — Másik, teljesebb, de szintén megrongálódott eredeti példánya, hasonlóképpen hártyán, alul chirografált és függőpecsét nélkül az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277227). Ennek hátlapján egykorú kézzel: Privilégium ecclesie Transilvane super possessione Baazna. • Közlés: Szeredai: Notitia 20. — CDHung VIIT/1. 106—107. — VerArch 12/1875. 261. — Ub I. 221—222. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 15-16 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 52. sz. — AOkl I. 179. sz.