Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

vadit ad aliam viam, per quam itur ad Doh, iuxta quam meta terrea et circa eandem viam ascendit usque ad predictum Berch, ubi una meta currens et prope eundo alia meta terrea, ulterius similiter pergendo iterum alia meta terrea. Iste autem mete fuissent de novo apposite et ibi terminate, iuxta quas tamen idem Desew cum filiis suis singulas metas sibi distingentes promisissent et assumpsissent apponere tempore vernali nunc venturo. Demum vero cadit ad metas antiquas dupplicatas et currit per plures metas, que superius plenius continentur. Tartalmi ái Nagymartom Pál országbíró 1338. január 31-i oklevelében (977. sz.), Bánffy cs nemzetségi lt. (DF 260747). 975. 1338. január 16. (in Sancto Emerico, IV. d. oct. Epiph. dom.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy a Tamás erdélyi vajda memoriális levelében a felek okleveleinek bemutatására kitűzött január 13-i (in oct. Epiph. dom.) időpontban a felperes erdélyi káptalan bemutatta Buzd nevű birtokának III. András király által (1299. október 19-én) kiállított határjáró-oklevelét (CDTrans I. 589/7. sz.). Minthogy pedig az alperes Salamon fia: Nikolaus és Dániel fia: Michael semmiféle oklevéllel nem bizonyították ama állításukat, hogy a vitatott terület nem Buzd-hoz, hanem az ő Rengelkerch nevű földjükhöz tartozik, bírsággal sújtotta őket, és az erdélyi részekbeli nemesek tanácsából úgy döntött, hogy a káptalan május I -ig (infra oct. Georgii mart.) a bemutatott oklevél leírása szerint járattassa ki Buzd határát, a vitás területet becsültesse fel, és minderről tegyen neki jelentést, hogy akkor az ügyben végleges döntést hozhasson. — Hátlapján azonos kézzel: Pro honorabili capitulo ecclesie Transsilvane contra Nicolaum filium Salamonis et Michaelem filium Danielis ad octavas sancti Georgii martyris nunc venturas memoriális. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 31057. • Közlés: Ub I. 530—532. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 437-439 (román fordításban). 976. 1338. január 17. (sab. p. oct. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Hetwr-i Marcel fia: Nikolaus Marcelteleke és Zand nevű Zolnuk vármegyei birtokait a maga részéről is örökre átengedte Dénes fia: Tamás magisternek, miután e jószágai a felperesnek járó harmadrészként már úgyis annak kezébe kerültek, amikor Tamás erdélyi vajda őt említett Dénes fia: Tamás magister ellenében patvarkodás bűnében elmarasztalta és összes atyai birtokától megfosztotta (967. sz.). Ennek ellenében viszont Tamás magister Horman nevű birtokán egy kúriát ad Nikolausnak annyi szántófölddel és egyéb haszonvétellel együtt, amennyi abban a birtokban más egész kúria után is jár, és ezt utódai is csak pénzben fizetendő becsértékén válthatják vissza tőle. Végül május l-jén (oct. Georgii mart.) és július l-jén (oct. Ioh. bapt.) tíz-tíz márka ezüst értékben különféle dolgokat is fog adni Nikolausnak. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 30632. 977. 1338. január 31. (Wyssegrad, XII. d. VIII. d. oct. Epiph. dom.) Pál comes országbíró, hogy biztosítsa a megállapodás változatlan betartását, privilegiális alakban jóváhagyja a felek között bíróságán kívül létrejött alábbi perbeli megegyezést. A Varad-i káptalan által még 1335. július l-jén (oct. Nat. Ioh. bapt.) a királyi jelenlét bíróságán Kopaz (d)