Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Desew és fiai: László, György, János és Miklós ellen a káptalan Kaloztelek és Adriantelek, valamint e nemesek Dooh nevű birtoka közötti vitás terület miatt indított perben, többszöri halasztás után, elrendelte, hogy a faluk határát a váradhegyfoki (de promontorio Varadiensi) konvent kiküldöttének jelenlétében 1337. július l-jén (oct. Nat. Ioh. bapt.) járják meg, a vitásnak maradó területet királyi mértékkel mérjék fel vagy becsüljék meg és erről nyolc napon belül tegyenek neki jelentést. Ennek az 1337. július 1. és 8. között kelt jelentésnek (945. sz.) megvitatását a július 8-i tárgyalásról, a felek akaratából november 25-re (ad quindenas residentie exercitus regii ad festum beati Martini confessoris nunc preteritum proclamate) halasztotta el. Ezen a tárgyaláson a Varad-i káptalan képviseletében Pál magister főesperes és Móric magister kanonok, Kopaz (d) Desew és fiai ügyvédjeként pedig a Szt. István-konvent oklevelével Pál fia: Nagy (magnus) István jelent meg és bemutatták a váradhegyfoki konvent fentebb említett jelentését. Ezt követően a káptalan képviselői arra való hivatkozással, hogy birtokleveleik az első tatárjáráskor elégtek (instrumenta in facto dictarum possessionum eiusdem capituli confecta eo tempore, quo Tartarica gens prima vice regnum Hungarice nationis invasisset, in ecclesia eorum combusta fore) kérték, hogy a vitás határrész felől bajvívással döntsenek. Az alperes meghatalmazottja: Pál fia: Nagy (magnus) István viszont a szomszédok esküje általi bizonyítást kérte, mivel e föld Desew-t öröklés címén illeti. Ekkor az országbíró úgy döntött, hogyha Desew vagy ő időközben meghalna, fia: László [1338.] január 13-án (in oct. Epiph. dom.) négy szomszédjával, éspedig Serephel egyik fiával: Jánossal vagy Istvánnal, Geztes-i Loránddal, Tamás fia: Alberttel, Sudak testvérével: Miklóssal és más, összesen 20 nemessel együtt a váradhegyfoki konvent kiküldötte és a káptalan részéről való Chowey-i Gaal, Fwdy-i Móric, valamint a Desew és fiai részéről való Lywky-i Tivadar fiai: János és István királyi emberek jelenlétében esküdjék meg, hogy a vitás föld az ő Dooh-i birtokához tartozik. Ha leteszi a földre való szokásos esküt, csatolják e területet Doh határához, ha pedig erre nem vállalkozik, nyilvánítsák azt a káptalan tulajdonának. Minderről január 20-ra (VIII. d. iuramentalis depositionis) tegyenek neki jelentést. Ebben az időpontban azonban a Varad-i káptalan képviseletében Loránd volt vajda fia: László magister dékánkanonok, Kopaz (d) Desew és fiai megbízottjaként pedig Pál fia: Nagy (magnus) István bemutatta a Szt. István-konvent 1338. január 13. és 20. között kelt oklevelét (974. sz.) a felek közötti megegyezésről, amit ő ünnepélyesen jóváhagy. Ái Garai Miklós nádor 1432. május 19-i oklevelében, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260747). 978. 1338. február 2. (Bude, VIII. d... Purif. virg.) [Drugeth Vilmos nádor] és a kunok bírája február 2. körül tartott ítélőszékén, az ország nemeseinek ülnökeivel együtt, engedélyezi, hogy a Crazna (vármegyei) Kylegez-i [!] László fia: Miklós március 20-án (in oct. Med. Quadrag.) a Szt. István első vértanúról elnevezett váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostor konventjében Simon nevű testvérével és Phylpusy-i Luka fia: Péterrel együtt leteendő esküvel bizonyíthassa, miszerint a Zathmar vármegyei Karul-i András fia: Miklós alaptalanul vádolja őt azzal hogy [1336?] október 29-én (f. III. a. Omn. sanct.) Nogfalu-ban, nyílt úton (in via publica) ő ölte meg és fosztotta ki András fia: Balázs nevű, vásárra igyekvő Karul-i jobbágyát, amivel 70 márka kárt okozott. E bizonyító esküt annak ellenére engedélyezi László fia: Miklós számára, hogy Karul-i András fia: Miklós képviselője: Péter fia: Beke