Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

mára, hogy 15 napon belül (usque quind. datarum presentium) kiegyezzék Péterrel és fiaival. Ellenkező esetben ezek a bírság bírói része nélkül (sine gravamine iudicis) jog szerint eljárhatnak Pál fia: Lászlóval szemben. — Hátlapján azonos kézzel: Pro Thoma et Nycolao filiis Petri contra Ladizlaum filium Pauli ad quindenas. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsétek nyomával, Mándy cs lt: DL 105208. 856. 1335. szeptember 4. (Zudemeter, f. II. a. Nat. virg.) Bathor (d) János, Külső-Szolnok vármegye (de cttu Zolnok exteriori) ispánja és négy szolgabírája bizonyítja, hogy amikor az Od-i nemeseket: Demeter fia: Jánost, Lászlót, Tamást, Jánost, Istvánt, János fiát: Dénest és fiát: Tamást a megye közgyűlése elé idézték annak tisztázása végett, miszerint várjobbágyok lettek volna vagy sem, miután a megye szolgabírái, 12 esküdtje, összes nemes és nem nemes lakosa egyhangúan megerősítette az Od-iak ama állítását, hogy ők, birtokaikkal együtt, régtől fogva a szabad nemesek soraiba tartoztak, a megye is ilyenekül ismerte el őket. Tartalmi ái Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1337. május 1-ji oklevelében (930. sz.), Wesselényi cs bpi-lt: DL 105472. • Regeszta: ZsOkl VI. 1115. sz. 857. 1335. szeptember 12. (f. III. p. Nat. Marié) Péter prépost és Szt. István első vértanú váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának konventje bizonyítja, hogy a Clus vármegyéből való Palatka-i Gergely fia: Iwanka tiltakozást jelentett be előtte elmondván, hogy amikor I. Károly király visszatért Bazarab vajda földjéről, Tamás eredélyi vajda két serviense: Zabary-i Miklós és Isthenmezey-i Péter fia: János az ő Leygun és Pethetheluke nevű Clus vármegyei birtokát adományul kérte az uralkodótól azon a címen, hogy ezek magvaszakadt ember jószágai. Amikor az ebből a célból kiküldött királyi ember, az erdélyi káptalan tanúbizonyságánakjelenlétében, meg akarta járni e birtokok határát, ő ezt nem tiltotta és csak az iktatásnak mondott ellen. Ezért a vajda elé idézték, aki elvétette tőle a pereivel és tiltakozásaival kapcsolatosan László vajda idejétől fogva megőrzött okleveleit, és megfenyegette, hogy a többi birtokát is el fogja veszíteni. Ekkor, hogy több kár ne érje, vagy hirtelen halállal el ne vesszen, szorongatott helyzetében halálfélelemből és akarata ellenére elörökítette Legunt és Pethetheluket a fentebb említett Zabar-i Miklósnak s Péter fia: Jánosnak. Ok viszont e két birtok megtartásában nem reménykedhetvén, ezeket cserébe adták Reynold fiainak: Demeternek, Lászlónak, Imrének és Miklósnak (830. sz.), akiket a király parancsára, a Warad-i káptalan tanúsága mellett, be is iktattak e jószágokba. Erre az iktatásra, az ország szokásának megfelelően, két személyt nevezett meg a királyi parancslevél (804. sz.), mégpedig magát a panaszos Iwankát és Egetheu (d) Jánost. Iwanka ugyan nem voltjelen az iktatásnál, de Egetheu János, amikor az oklevél kiállításához szükséges jelentését megtette, őhelyette csalárd módon más személyt állított királyi emberként a káptalan elé, és így történt a fenti birtokok elörökítése. A fentiekről tudomást szerezve, Iwanka oklevelet kért a Warad-i káptalantól tiltakozásáról, de e testület korábbi oklevelére (817. sz.) hivatkozva erre nem volt hajlandó. Végül Iwanka az ellen is tiltakozott, hogy Zabar-i Miklós és Péter fia: János, valamint Reynold fiai mindjárt birtokcseréjük napján, közös akarattal, Pethetheluke nyugati felét, új határjelekkel elválasztva átadták Swky-i Mihálynak és Miklósnak, akik ezt a részt Vmbuz nevű Duboka vármegyei birtokukhoz csatolták. — Hátlapján azonos kézzel: Protestationalis et prohibitionalis pro