Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Iwanka filio Gregorii de Palatka contra Nicolaum de Zabar, Iohannem filium Petri, item contra filios Reynoldi, Michaelem et Nicolaum de Suky super alienatione et occupatione possessionum suarum Legun et Pethetheluke vocatarum in comitatu Clus existentium. Eredeti, két részre szakadt és utólag összeöltögetett hártyán, hátlapján kerek zárópecsét nyomával és Huszti András rendezését bizonyító levéltári jelzettel, DL 40705. 858. 1335. szeptember 16. (II. d. oct. Nat. Marié) Az erdélyi egyház káptalana idősebb és ifjabb Wos (dicti) Miklós kérésére átírja László volt erdélyi vajdának a Dubuka vármegyei Bizo birtok vagy föld bírói úton való visszaszerzéséről 1304. szeptember 28-án kiadott és általuk bemutatott privilégiumát (43. sz.) — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Miklós magister Hunad-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Wass cs lt (DF 252696). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 358—359 (román fordításban is, hasonmása: vol. I. 435). • Regeszta: AOkl XVII. 453. sz. (tévesen 1333. október 4-re keltezve). 859.1335. szeptember 18. (Zeudemeter, in quind. f. II. a. Nat. virg.) Pál fia: János magister, Külső-Szolnok vármegye (de cttu Zoulnuk exteriori) ispánja és négy szolgabírája bizonyítja, hogy Tamás vajda személyében Zeudemeter-en szeptember 4-én (f. II. a. Nat. virg.) tartott közgyűlésükön Kisszarvadi (de Zaruad minori) Pál fia: László, előző oklevelüknek megfelelően, Mester fia: Péter fiait: Tamást és Miklóst azzal vádolta meg, hogy az általa, valamint Imre, Márton, András és János nevű testvérei által Kisszarvadon nekik eladott két ekealjnyi földdarabnál nagyobb részt iktattattak maguknak erőszakos foglalással. Amazok viszont azt állították, hogy az oklevelükbe foglalt határjárás szerint iktatták magukat, és annak senki sem mondott ellent. Miután a kérdéses oklevelet Pál fia: László is elolvasta, és annak tartalmát a közgyűlés is megismerhette, a vármegye ítélőszéke az alaptalanul vádaskodó Pál fia: Lászlót patvarkodás vétkében marasztalta el a jogszerűen megkötött adás-vételi szerződés visszavonására tett kísérlete miatt, ha csak a felek két héten belül nem egyeznek ki egymással. Ennek megfelelően a felek szeptember 18-án alábbi egyezségüket jelentették be a közgyűlésnek: Az adásvételi szerződést jogszerűnek ismerik el mindnyájan, a Hegun fia: László egykori ispánjuk 1314—1317 előtt kelt oklevelébe (226. sz.) foglalt határleírásnak megfelelően. E megállapodásukat november 8-án (in oct. Omn. sanct.) a váradhegyfoki Szt. István-konvent privilégiumába foglalva, mindannyiuk jelenlétében teszik örökérvényűvé. Ugyanezen a napon Waradon Szt. László király fejereklyéjére fogadalmat tesznek a fenti egyezség változtatás nélküli betartására. Aki a felek közül november 8-án nem jelenne meg Warad-on, vagy a fogadalomtételt elmulasztaná, bajviadal vesztesének minősül. Végül Pál említett fiai szavatosságot vállalnak arra nézve, hogy ha most távol lévő legidősebb testvérük: Miklós ezzel a megállapodással kapcsolatosan megtámadná Péter fia: Tamást és Miklóst, megvédik őket. Ái a váradhegyfoki Szt. István-konvent 1355. november 8-i oklevelében (867. sz.), egykor Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteményében, jelenleg a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Levéltárban, fényképe a MOL-ban (DF 278728) található. 860. 1335. szeptember 21. (IV. d. f. II. p. oct. Nat. virg.) Drugett Vilmos nádor és a kunok bírája bizonyítja, hogy amikor Byhor és Karazna vármegye nemessége részére Szt.