Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

280 1332. december 27. lapította, hogy a Scenthmihaltelke és Scenthmariaazuntelke nevű, lakóitól elhagyott föld emberemlékezetet meghaladó idő óta a hűtlen Kopaz birtokában volt, s ezért mint koronára háramlott birtokokat Ferenc fia: Pagan (d) István magister részére iktatta azokat. Megjegyzi azonban, hogy bár a királyi parancslevél e birtokokat Belső-Szolnok (in cttu Zonuk interiori) vármegyében lévőknek mondja, azok Külső-Szolnok vármegyében, de Erdély határain belül feküsznek (tamen predicte possessiones... in Zonuk exteriori existunt constitute et situate intra metas térre Transsilvane). Belefoglalva I. Károly király 1333. január 2-i oklevelébe (768. sz.), Wesselényi cs zsibói lt (DF 254782). • Közlés: Rusu: Wesselényi, AMP 5/1981. 328—329 (hibás olvasatokkal és hasonmással). 765. 1332. december 21. (in Thome ap.) János comes Dubuca-i ispán, valamint e provincia szolgabírái: Baduck-i Péter és Bungarth-i János bizonyítják, hogy Mycud fia: Miklós fia: János a megjelölt helyen és napon, hat hozzá hasonló (rangú) személlyel együtt, bizonyos Miklós nevű ifjúval szemben letette az előző levelükben előírt esküt 25 márka értékű ló, fegyver és készpénz átvételéről, amivel tisztázta magát a kereset alól. — Hátlapján azonos kézzel: Pro magistro Iohanne filio Nycolai contra quendam iuvenem nomine Nycolaum super receptioné viginti quinque marcarum expeditionalis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét és caput sigilli nyomával, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253643). • Közlés: AOkm II. 632. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 290—291 (román fordításban). • Regeszta: EMOkl 40. sz. 766. 1332. december 21. (Wissegrad, XXII. d. Andree ap) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy Gyog-i Miklós fia: Wos (d) Corrardus hét határnapon, majd a vidék három vásárán való kikiáltásra sem jelent meg Mihály alvajda és Fehér (Albensis) vármegye szolgabíráinak ítélőszéke előtt, hogy a szentimrei (de Sancto Emerico) vajdai officiális: Sumugy-i (d) Miklós comes ellen elkövetett hatalmaskodásáról számot adjon, miszerint Twys faluban való tartózkodása idején az officiális egyik rokonát és serviensét megölte, egy másik serviensének pedig a kezét megcsonkította, majd az idézésekre nem jelent meg, hanem hagyta magát sorozatosan bírságokkal megterhelni. Sőt amikor az ügy a vajdai bíróság elé került, és ő Corrardust a törvényesség útjára kívánván visszavezetni, Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana útján megidézte az 1329. január 17-én (in Antonii conf.) Tordán kezdett közgyűlésére, az alperes, bűnössége jeleként, ott sem jelent meg és nem is képviseltette magát. Mindezt tovább nem tűrhetvén, az ország nemeseivel együtt, főben járó ítélettel sújtotta Corrardust, erdélyi (in terra Transsilvana) birtokai kétharmadát bírói részként önmagának megtartva, egyharmadát pedig a felperes kezébe adva. A Corrardustól elkobzott jószágok közül most a Doboka vármegyei Zawa birtokot Kukullw-i várnagyának és atyafiának (fratri): Pagan (d) István magisternek adományozta örökre, hű szolgálatai jutalmául. Az erdélyi egyház káptalanához intézett kérésére idősebb Wos (d) Miklós comes, Bulchu magister kanonok tanúbizonysága mellett, Pagan (d) István magistert ellentmondás nélkül be is vezette Zawa birtokába. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Esterházy cs cseszneki lt-nak a kolozsvári Nemzeti Levéltárba került anyagában volt az 1960-as évekig, de azóta ott a kutatás számára hozzáférhetetlen. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 288—290, 571—572 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: EMOkl 38. sz.