Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

427. 1322. április 8. (in Coena dom.) Az erdélyi káptalan előtt Regun-i Dénes fia: Tamás magister — fiai: Mihály, Tamás és István, valamint ezután születendő gyermekei nevében is — a Clus vármegyei Zenthmihaltelkének azt a részét, amelyik a testvéreivel: István és Desew magisterekkel való birtokosztályuk során, az erdélyi káptalan (1319-ben ? kelt), nyílt alakú oklevele (342. sz.) szerint neki jutott, serviensének: Tyvan fia: Balázs magisternek és testvérének: Jánosnak, szavatosság vállalása mellett, örökre átengedi a nehéz idŐkbeli hűséges szolgálatukért és vérük ontásáért, továbbá a tőlük kapott 100 márka finom ezüstért. E birtokrész felét, említett testvéreivel együtt, egyébként már korábban nekik ajándékozták. Tartalmi ái Lackfi Dénes erdélyi vajda 1366. február 21-i oklevelében, Erdődy cs galgóci lt, lad. 98, fasc. 7, nr. 9. • Közlés: BánfOkl I. 269—270. — DocRomHist C, XIII. 21 és 24 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl VI. 520. sz. 428. 1322. április 18. (Torda, in oct. Pasche) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy amikor a fenti napon Kereztes-en az ország nemeseivel, székelyeivel és szászaival tartott közgyűlésén Miklós fia: Gyegus magister — atyjafia (fratre suo): Apa fia: Jakab comes nevében is — felpanaszolta, miszerint a Kyukullev-i ispán Almakerek, Keresd, Besee, Feltevteluke, Vyfalu és Rundal nevű birtokukat saját joghatósága alá akarja vonni, a jelen lévő erdélyi püspök, kanonokok, nemesek, székelyek és szászok egybehangzóan vallották, hogy e jószágok Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának létesítése óta mindig Fehér vármegyéhez (ad comitatum Albensem) tartoztak. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Bethlen cs lt: DL 62681. • Közlés: CDHung X/3. 288289. — Kurz: Magazin I. 233. — Fejér Georgius: Religionis et ecclesiae Christianae apud Hungaros initia. Budae 1846. 242. — Schuller: Umrisse II. 191. — Transilvania 4/1871. 130 (Moldovanu, St.). — Ub I. 361. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 37 (román fordításban). • Regeszta: CDHung VIII/2. 395—396. — AOkl VI. 528. sz. 429. 1322. április 20. (in Torda, in concilio nostro generáli, f. III. p. oct. Pasche) Tamás erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán a Kechques-i várnagyoknak: Arnold és Miklós magistereknek. Küldjék ki emberüket, aki Jara-i István comes fia: Benedek klerikust a Cracow határában fekvő kaszáló birtokába vezesse be haladéktalanul. Belefoglalva a várnagyok 1322. április 20. után kelt oklevelébe (432. sz.), DL 29113. • Közlés: Ub I. 364. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 40 (román fordításban). • Regeszta: AOkl VI. 533. sz. 430. 1322. április 20. (in loco Kereztus, f. III. p. oct. Pasce) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. Minthogy a király parancsa, de önmagának is tisztségéből folyó becsületbeli kötelessége felügyelni az erdélyi részek békés és nyugodt állapotára (tam ex precepto domini nostri regis, quam etiam ex debito nominis et honoris nostri de tranquillo et pacifico statu partis Transsilvane invigilare cupientes), András erdélyi püspöknek és káptalanának, atyjafiának (fratris nostri): Simon magister székely ispánnak, a hét vármegye nemeseinek, továbbá a székelyeknek és a szászoknak javaslata és szorgalmazása nyomán április 18-ra (in oct. Pasce), a Kereztus nevű helyre közgyűlést hívott össze. Ott a szolgabírák és más nemesek, egyházi és világi személyek bevonásával megtárgyalta a Dalya-i Henneng fia: Péter fiai: Mathias és Jákob alperesek és Saras fia: László fia: Mihály felperes