Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

53. 1946. szeptember 9. sokon mi egészen más, hasonlíthatatlanul jobb helyzetben lennénk, ha a bizottság először leszavazná a cseh propozíciót, hogy azután, ha a csehek mindenáron szabadulni akarnak a magyaroktól, ők legyenek kénytelenek közvetlen tárgyalásokat kérni tőlünk. Gyengébb lesz a helyzetünk akkor, ha előbb visszavonják a csehek a javaslatukat, és a nagyhatalmak utasítanak bennünket közvetlen tárgyalásokra, mert ott előtérbe lép a propaganda, és ha mi nyomós tárgyi és politikai okokból elutasítjuk esetleg a nekünk nem tetsző cseh propozíciót azt mondhatják, hogy ime, egy összeférhetetlen nép, amely nem akar megegyezni. Smuts tábornok csak annyit mondott, hogy a csehszlovákok szeretnének a kérdésben közvetlenül megegyezni. Elutazása napján jött Károlyi Mihálytól egy üzenet, hogy mértékadó angol körökkel érintkezett, és ezeknek az angol köröknek tudomásuk van egy olyan propozícióról, amely szerint a 7000 lakosnyi hídfő ellenében a csehek 30 000 magyar által lakott területet akarnak visszaadni.

15 Ezt a hírt azonnal megtárgyalták, és az volt a véleményük, noha roppant primitívnek tetszik a javaslat, igen nagy számítás van a dologban. Elsősorban megkapnák a hídfőt, amelyben ugyan csak 7000 magyar él, de ami ellen tiltakozunk, másrészt pedig 30 000 magyarnyi [sic!] területet adnának át. Elvisznek innen 7500 embert, ami egészen a magyar etnikumnak a magyarországi határáig egy keskeny sávot elmagyartalanít. [sic!] Úgyhogy őbennük az a vélemény alakult ki, és kérték, hogy vesse fel a kormány előtt és adjon hírt állásfoglalásukról, hogy nem lenne-e helyes, ha a magyar delegáció azt mondaná, hogy mi hozzájárulunk ahhoz, hogy Csehszlovákia megszabaduljon a magyarságtól, vagyis arra gondol a delegáció, hogy ha a csehek a magyar többségű területeknek minimálisan 50%-át átadnák, vállalnánk-e akkor, hogy az ottmaradó magyarokat erre a területre és részint más területekre elhozzuk. Az alakult ki a delegációban, vállalni kellene 15 A szlovák politikusokkal szemben cseh részről több megértést mutattak a szlovákiai magyarok iránt, többen ellenezték a lakosságcsere erőltetését. Erről lehetett ismeretük egyes angol köröknek. Károlyi Mihály üzenetét nem ismerjük. Böhm Vilmosnak is jelezte Károlyi, hogy csehszlovákiai tárgyalásai alapján remélhető lesz egy kedvezőbb megoldás. Böhm viszont a norvég külügyminiszter részére — egy megbeszélésük alapján — feljegyzést készített a magyar-csehszlovák és a magyar-román viszonyról. Ebben kifejtette, hogy amennyiben a csehszlovák fél nem biztosítaná a szlovákiai magyarok számára az emberi szabadságot, a kulturális, szociális, politikai és gazdasági egyenjogúságot, akkor a magyar kormánynak követelnie kell azt a két állam határán elterülő földet, amelyet a magyar lakosság „apáról fiúra örökölve, évszázadokon át kemény és verejtékes két keze munkájával megmívelt, és magáénak mondhatott". A demokrácia győzelme idején ezt az álláspontot tartotta irányadónak. Böhm a feljegyzést megküldte Szakasits Árpádnak s jelezte, hogy Norvégia lesz az egyetlen északi ország, amely részt vesz a békekonferencián és a delegáció vezetője Lange külügyminiszter lesz. (Böhm Vilmos Válogatott politikai levelei 1914-1949. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Szabó Éva és Szűcs László. Napvilág Kiadó, 1997. Károlyi Mihály levelét lásd e kötet 313-316., Böhm Vilmos levelét és feljegyzését a 319--322. pp.-n.) Károlyi értesülései és Böhm gondolatai közötti rokonság feltételezhetően nem volt véletlenszerű. 1326