Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

41. 1946. július 26. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer államtitkár]: A 2818. szám alatt megtett észrevételét javasolja figyelembe venni.

33 [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: A malmoknál, a szakértők véleménye szerint, 40%-a a munkásoknak elbocsátható. Eddig is munkásfelesleg volt, és a lehetőségük meg volt a malmoknak az elbocsátásra és mégsem merték megtenni. Kéri belevenni a következő mondatot „a munkáltató az üzemi bizottság hozzájárulásával elbocsáthatja." A leépítéseket feltétlenül végre kell hajtani. [Bán] Iparügyi miniszter: Ezt a jogot biztosítja mind az 1. mind a 2. § szövege.

34 [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: Nem éltek ezzel a jogukkal, mert nem mertek. Egy olyan paragrafust kell belevenni még a rendeletbe, amely szerint kötelező legyen az elbocsátás. Tehát az „elbocsáthatja" kifejezés helyett „el kell bocsátani" kifejezés kerüljön be, és eként módosítja előbbi észrevételeit. Rákosi Mátyás államminiszter: Feltétlenül kell egy bizonyos leépítés. Az üzemek túlnyomó többsége, elsősorban tisztviselők tekinetében, kb. ugyanazzal a létszámmal rendelkezik, mint 1943-ban, amiért a termelés megnyomja az egész vállalatot, [sic!] Abban igaza van a közellátásügyi miniszternek, hogy sem a munkáltatók, sem a munkások nem szívesen nyúlnak ehhez a kérdéshez. A munkások védik jogaikat, ez természetes. Hallatlan áldozatokkal hozták 33 Az Igazságügyminisztérium 2818/1946. számú, az iparügyi miniszternek előzetesen, még július 22-én megküldött észrevételeiben rámutatott arra, hogy a tervezet alapján elbocsátásra kerülő ipari és kereskedelmi munkavállalók elvesztik többévi szolgálatuk alapján támasztható igényeiket. Aggályosnak találta, hogy az alkalmazottak politikai megbízhatóságának megítélését a tervezet — bár az üzemi bizottság közbejöttével és végső soron az illetékes miniszter hozzájárulásától feltételezetten — a munkáltatóra bízta. Ezzel kapcsolatban a tervezet „demokratikus szempontból nem tekinthetők megbízhatónak" megfogalmazását javasolta tüzetesebben kifejteni. Javasolta elhagyni a politikai megbízhatóság megítélésének szempontjai közül (1. § a-c.) a Nyugatra menekülés figyelembevételét. „Az, hogy a háborús események következtében a magánalkalmazott Nyugatra menekült — olvasható a levélben — nem szükségképpen terhére róható cselekmény, hanem csupán, mint a demokratikus szempontból való megbízhatatlanság esetleges tünete" jöhet tekintetbe. Egyebek mellett a tervezet legsúlyosabban kifogásolható pontjának (5. §) minősítette azt, amely egy gazdaságilag gyengébb réteget évtizedes munkájának minden eredményétől, a végkielégítéstől, felmondási illetményeitől való részleges megfosztását jelentette. Felemlítette azt is, hogy a tervezet aránytalanságot idéz elő a nyugdíjjogosult és az ilyen igénnyel nem bíró magánalkalmazottak között is (8. §), mivel a nyugdíjjogosultságot nem érintette, de az ilyen jogosultsággal nem bíró, tehát eleve kedvezőtlenebb helyzetben volt magánalkalmazott a szolgálata alapján szerzett bizonyos járandóságainak lehetőségét az elbocsátással együtt elvesztette. Mivel az előadottak szerint a rendelettervezetet átdolgozandónak találta, kérte, hogy azt a következő minisztertanácson ne tárgyalják. (MOL XIX-E-1-c 44. doboz-y 1946-2460[2818]) 34 A rendelettervezet 1. §-a — szemben az ipari és kereskedelmi munkavállalók elbocsátásának korlátozásáról szóló 460/1946. ME sz. rendelettel (MK 1946. január 16.) — a vállalat gazdasági működése érdekében a munkavállalók létszámának csökkentéséről intézkedett. A 2. § a munkáltatónak és az üzemi bizottságnak a létszámcsökkentésre vonatkozó megállapodásról, annak miniszteri és felsőbb szakszervezeti jóváhagyásáról szólt. 1024