Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

49. 1946. augusztus 23. tárgyában. Bejelenti, hogy ez törvényjavaslat és felhatalmazást kér, hogy a Nemzetgyűlésen benyújthassa. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

25 [30] 28 [Ries] Igazságügyminiszter előterjeszti a „magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről" készült törvényjavaslatot.

26 Ez igen nagyjelentőségű. Arról van szó, hogy az amerikaiak visszaadnák a kihurcolt zsidó vagyont, de csak azzal a feltétellel, hogy kizárólag zsidó célokra fordítjuk. Erre a célra kell egy olyan törvényjavaslat, amely legalább bizonyos garanciát nyújt, hogy ezeket az értékeket, ami körülbelül 100-150 millió dollárt tesz ki, a zsidók megsegítésére fordítjuk. Korábban már benyújtott ilyen törvényjavaslatot, úgy tudja, hogy ezt le is tárgyalta a Zsidó Tanács a Gazdasági Főtanáccsal, vagy a pénzügyminiszterrel. Annak idején a fővita az volt, hogy illetékmentességet adjunk az örökösödési eljárásra. Erre nézve most úgy egyeztek meg, hogy a részletes eljárási szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg. A vagyontárgyakat egy alap kezelné, amely alap állna 2/3 részben a zsidók képviseletéből és 1/3 részben a kormány képviseletéből. A kincstár lemond az esetleg őt illető örökösödési jogáról. 25 A T.3041/1946.Ig.M. sz. előterjesztés egyrészt javasolta a külföldön tartózkodó (1945 előtt elmenekült) magyar állampolgároknak hazatérésük esetén való megbüntetését, amennyiben nem nyújtottak segítséget a külföldre hurcolt magyar nemzeti vagyontárgyak gondozásával megbízott hatósági személyek felhívására a vagyontárgyak felkutatásához. Ugyanakkor büntetlenséget helyezett kilátásba azon háborús, népellenes kisebb bűnöket elkövetett emberek számára, akik a külföldre hurcolt személyek (deportáltak) gondozása körül jelentős érdemeket szereztek. Lásd az 1946. évi XXIII. tc.-t. - Kihirdetésére 1946. október 21-én került sor. 26 A T.1810/1946.Ig.M. sz. előterjesztés a magyarországi zsidóság üldözésének áttekintése után hangsúlyozta, hogy a magyar nép igazi meggyőződésének kívánt kifejezést adni amikor javasolja, hogy a Nemzetgyűlés az állami akarat legünnepélyesebb formájában: törvény alakjában bélyegezze meg a magyar történelemben példa nélkül álló elmúlt sötét korszakot, elégtételt szolgáltatva az ártatlanul üldözötteknek. Felidézte, hogy a magyar zsidóság többsége az üldözések során életét vesztette, s így viszonylag jelentős hagyatékok más örökös hiányában a magyar államot illetnék. Leszögezte azonban, hogy e hagyatékokat a magyar állam nem veheti igénybe, mert a német és nyilas bűnösök által ártatlanul kiontott vér számára nem válhat vagyoni bevétel forrásává. Éppen ezért javasolta, hogy az 1941. június 26. és az 1947. december 31. között örökös nélkül elhunyt személyek hagyatékát az üldözések folytán segítségre szoruló személyek, valamint az ilyen személyek javára szolgáló intézmények támogatására fordítsák. E célból egy alap létrehozását kezdeményezte. Minthogy azonban az üldözöttek különböző vallásfelekezetekhez tartoztak — továbbá mivel a vagyonok egyéb jogszabályok szerint az államot illették volna — az alapot a magyar kormány felügyelete alá javasolta helyezni. Figyelemmel azonban a zsidó üldözöttek nagy számára, megfelelő képviseletet kívánt biztosítani az izraelita hitfelekezet részére az alap kezelése és felhasználása terén. A javaslat végül a legközelebbi hozzátartozók javára illetékmentességet kívánt biztosítani ama hagyatékok tekintetében, amelyek faji és felekezeti üldözés következtében életüket vesztett személyek után nyíltak meg. Lásd az 1946. évi XXV. tc.-t - kihirdetésére 1946. november 15-én került sor. 1224