Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
46. 1946. augusztus 9. mokratikus átalakulásából és a nagybirtokrendszer megszüntetéséből kifolyólag váltak szükségessé. Ezek az okok, természetüknél fogva, két csoportba oszthatók. Az okok egyik része a törvény hibáiban, helytelennek bizonyult elgondolásaiban leli magyarázatát, másik része pedig a törvény végrehajtásában keresendő. Az 1920. évi XVIII. te. egyik legnagyobb hibája az volt, hogy bár a mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezetét a legalsóbb közigazgatási egységre, a községre kívánta alapozni, nem gondoskodott olyan életképes községi szervezetről, amely a reá váró feladatokkal valóban meg is tudott volna birkózni. A törvény feltételezése az volt, hogy a községi mezőgazdasági bizottság, amely választás útján minden bizonnyal a birtokosok és a mezőgazdasági munkások legkiválóbb képviselőit fogja összefoglalni, kezdeményező és végrehajtó szerve lesz a mezőgazdaságot érintő helyi intézkedéseknek. A törvény nem számolt azzal, hogy egy testületi szerv csak elhatározásokat hozhat létre, azonban maga nem képes azok végrehajtásáról gondoskodni. Márpedig a községi mezőgazdasági bizottságnak végrehajtó szerve tulajdonképpen nem volt, illetőleg ez a feladat a bizottság elnökére hárult volna. A mezőgazdasági bizottságok működése során szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elnökök ezt a feladatot nem tudták ellátni, ami természetes is, mert saját élethivatásuk mellett nem is szakíthattak megfelelő időt a naponként felmerülő közügyek intézésére. Az 1920. évi XVIII. te. másik sűlyos hibája volt, hogy az érdekképviseleti feladatokat elsősorban a megoldásra váró mezőgazdasági problémák megjelölésében és a mezőgazdaságot érintő rendelkezések véleményezésében látta, tehát tulajdonképpen passzív tevékenységben az aktív érdekellátás helyett. Önálló intézkedési jogot a törvény az érdekképviselet számára nem is biztosított. Az érdekképviselet gyakorlati formában nem rendelkezett meghatározott jogkörrel, hatásköre szűkkörű volt, tagjainak többségéből hiányzott az öntudat és ezért munkásságának nem is volt átütő ereje. Az érdekeltek körében nemegyszer hallható volt olyan vélemény, hogy az érdekképviseleti szervezet azért nem kapott hatósági jogkört és erős anyagi alátámasztást, nehogy erőhöz, befolyáshoz és hatalomhoz jusson, és így a mezőgazdaság érdekeinek erős védelmezője lehessen. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági bizottságok tagjai arra a felismerésre jutottak, hogy tevékenységük kimerült a panaszok felsorolásával és olyan vélemények nyilvánításával, amelyeket figyelembe venni senki sem volt köteles, s amelyeknek éppen ezért kevés foganatjuk volt. így elveszítették bizalmukat az érdekképviseleti szervezettel szemben, és jórészt távoltartották magukat az érdekképviseleti ülésektől. Az 1920. évi XVIII. te. minden közigazgatási fórum mellett megszervezte az érdekképviselet megfelelő tagozatát, amely mezőgazdasági vonatkozású kérdésekben az illető közigazgatási fórum tanácsadó szerveként is működött 1174
