Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
A koalíciós kormányzást meghatározó erők 37
Bevezetés bűnök elkövetésével vádolt politikusaival szemben lefolytatott népbírósági eljárások, a rendőrség túlkapásai, az internálások, a letartóztatások ellen. 52 Nem teljesen azonos körű és intenzitású, de hasonló tevékenységet folytatott a többi egyház is. Az egyházak magatartása egyébként sokszor olyan társadalmi rétegeket, csoportokat és személyiségeket is az egyetlen erős polgári párthoz sodort, amelyek és akik egyébként ellenzékei lettek volna a Kisgazdapártnak. Mindez természetesen befolyásolta, többszínűvé tette magának a pártnak a politikáját is. 1946 folyamán felmerült a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt 1943 júliusában kötött lényegében háború- és német-, illetve nyilas-ellenes, de az ország demokratikus reformok útján való átalakítását is célul tűző szövetségének a megújítása. Annak ellenére azonban, hogy néhány kérdésben országosan, illetve több községben, városban, üzemben kölcsönösen támogatták egymás elképzeléseit, rövidesen világossá vált, hogy a Kisgazdapárt a teljes Szociáldemokrata Pártot nem képes leszakítani a Kommunista Párt oldaláról. Ezért arra törekedett, hogy a munkáspárt peyerista jobb szárnyával erősítse együttműködését. A Szociáldemokrata Pártnak ezt az irányzatát azonban a baloldal s főleg a Kommunista Párt fokozatosan háttérbe szorította, s 1947-ben magát Peyert is visszavonulásra kényszerítette. 53 A polgári pártok közül a Polgári Demokrata Párt nem képviselt jelentősebb politikai erőt, a Magyar Radikális Párt értelmiségiéi a munkáspártokhoz húztak, így egyikük sem jelentett érdemleges szövetségest a Kisgazdapárt számára. Sajátosan alakult a párt viszonya a soraiból kizárt képviselők által alakított Szabadságpárthoz. A Kisgazdapárt demokratikus birtokos paraszti szárnya számolt e párttal, mint potenciális szövetségessel, ugyanakkor vetélytársat is látott benne. Tartottak attól, hogy jelentős polgári tömegeket szakítanak le, s a Kisgazdapárt ennek következtében elveszíti parlamenti többségét. 54 Szövetségesként jött számításba a Nemzeti Parasztpárt jobbszárnya is, amely a kis- és középparaszti rétegre, valamint egy értelmiségi csoportra támaszkodott, s amelynek politikája számos ponton érintkezett a Kisgazdapárt paraszti szárnyának törekvéseivel. 52 Lásd e tekintetben az újabban megjelent irodalomból Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) Elektra Kiadóház. 2002. 75-80., 90-116. pp.-t. 53 Peyer Károly (1881-1956) vasmunkás, a Vasas Szakszervezet egyik vezetője, 1911-től a Szakszervezeti Tanács titkára, a Peidl-kormány belügyminisztere, a Huszár-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere. 1921-ben Bethlen Istvánnal kötött megállapodását a baloldal árulásnak minősítette. 1945 után ellenezte a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt együttműködését, az államosítást. 1947-ben kizárták a Szociáldemokrata Pártból. Elhagyta az országos s az Egyesült Államokban telepedett le. Lásd Simon István: Vezéráldozat. A Peyer-kérdés és a magyar szociáldemokrácia. Századvég Kiadó, Budapest, 2003., valamint Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-1947. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. c. munkáját: 17-19., 152-153., 228. pp. 54 Lásd Vida i. m. 227-228. pp.-t 39
