Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. ket félretéve, áldozatkészen vállal — de legjobb meggyőződésem szerint éles ellentétben áll az egyetemes nemzeti érdekkel is. A múlt hó közepén a magyar kormány értesítést kapott a brit kormánytól, hogy a kért látogatást szívesen veszi s hajlandó Londonban fogadni a magyar kormányküldöttséget. Ennek az utazásnak előkészületei is meglehetősen homályosak voltak s mi, mint a kormány tagjai, csak nagyon szórványosan, szinte mellékesen értesültünk a megtett lépésekről. Annál meglepőbb volt számunkra, amikor kiderült, hogy a magyar kormány anélkül, hogy saját londoni követét erről tájékoztatta volna, már be is jelentette a kormányküldöttség névsorát, mégpedig Nagy Ferenc miniszterelnököt, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettest és Gyöngyösi János külügyminisztert. Ebben a küldöttségben tehát nem adtak, nem akartak helyet adni a Szociáldemokrata Pártnak. Ezt sérelmesnek kell tekintenem, mert pártom ugyanolyan súllyal szerepel a kormányban, mint a Magyar Kommunista Párt, s így önkényes kihagyásában célzatosságot kell látnom. De ezen felül súlyos és országos érdeket sértő lépést is látok abban, hogy a szociáldemokrata brit kormányhoz, amely éppen akkor látta vendégül a magyar testvérpárt küldöttségét, amely közel három hónapig szívesen látta az ugyancsak szociáldemokrata Kéthly Anna

64 politikai munkásságát Londonban, olyan kormányküldöttség menjen ki, amelyből éppen a szociáldemokrata tag hiányzik. Mikor ezt a Miniszterelnök Úr előtt szóvá tettem, ő utólag bejelentette ugyan dr. Ries igazságügyminisztert is az angol kormánynál, de ezzel persze a kezdeti rossz benyomást már eloszlatni nem lehetett. A rend kedvéért meg kell azt is jegyeznem, hogy mikor néhány hónappal később, a washingtoni úttal kapcsolatban ezt a tényt dr. Ries István szóvá tette, Nagy Ferenc azt válaszolta, hogy indokolatlan a kifogás, mert hiszen a kormány sürgönyileg felkérte őt, hogy ne térjen vissza Párizsból, hanem menjen Londonba s ott csatlakozzék a kormányküldöttséghez.

65 Erre Ries dr. azt válaszolta, hogy ez csak utólagos korrekciója volt az eredeti tervnek, mire Gyöngyösi külügyminiszter közbeszólt, s megjegyezte: hiszen a moszkvai delegációban nem vett részt a Kommunista Párt kiküldöttje. Mikor Ries utalt arra, hogy Gerő Ernő volt a kommunista tagja a delegációnak, Gyöngyösi zavartan megjegyezte, hogy ezt „elfelejtette". Ezzel a külügyminiszter beismerte, hogy a szociáldemokrata delegátus kihagyása nem „véletlen" — aminthogy ilyen dolog véletlen nem is lehet — hanem szándékos lépés volt s ezzel már meg is cáfolta azt, amit a miniszterelnök Riesnek felelt. 64 Kéthly Anna londoni útjáról lásd a [10.] 93. sz. jegyzőkönyv 4. napirendi pontját és jegyzetét. 65 Ries István Londonba utazott (lásd a [24.] 107. sz. jegyzőkönyv 42. napirendi pontját és jegyzetét), onnan feltehetőleg Párizsba ment s ott csatlakozott a Washingtonba repült kormányküldöttséghez. Londonban csak az USA-ból visszatérve tett látogatást a delegáció. 802