Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. Hozzá kell még tennem, hogy a brit kormány elfogadó válasza azt a megjegyzést is tartalmazta, hogy a brit kormány nem tekinti sértésnek, ha a magyar kormány a fennálló politikai helyzetre való tekintettel a látogatás elhalasztását javasolná. Ez a közlés a diplomácia nyelvén elég világos beszéd, s ezt meg nem érteni igen nagy vakságra - vagy rosszindulatra vall. Hasonló, sőt még súlyosabb dolgok ismétlődtek meg a washingtoni úttal kapcsolatban. Az előkészületek itt is mély homályban maradtak. A múlt hét szerdai napján, amikor a válság leküzdése után — ebben a munkában én alaposan kivettem a magam részét, azt Nálad jobban senki sem tudhatja — az első minisztertanács során Nagy Ferenc bejelentette az amerikai kormány meghívását, felhatalmazást kért, hogy ő maga a miniszterelnök-helyettessel és a kmügyminiszterrel egyetértve megtehesse az előkészületeket s utólag tájékoztassa a minisztertanácsot határozataikról. Erre Bán Antal iparügyi miniszter azonnal felszólalt s megjegyezte, hogy bár én beteg vagyok még, de semmi akadálya annak, hogy velem az ügyet letárgyalják, amire Nagy Ferenc azt mondta, hogy ez természetes, s nem is gondolta másképp. Bán erre közölte, hogy akkor majd én közlöm a miniszterelnökkel pártom álláspontját az utazás kérdésében.

66 Meg kell állapítanom, hogy Nagy Ferenc nálam nem jelentkezett s engem semmiről sem értesített. Szerdán az esti órákban megjelent nálam Kéthly Anna s meglehetős indignációval csodálkozásának adott kifejezést, hogy a kormány két nap múlva Washingtonba utazik s erről ő, aki pártom legszűkebb vezetőségének tagja, semmit sem tud. Én ebből tudtam meg, hogy a kormány elhatározta a washingtoni utazást. Nyomban magamhoz kérettem legszűkebb munkatársaimat s megtudtam, hogy három miniszterünk közül egy sem értesült az útról, s így a washingtoni delegációból ismét kihagyták a szociáldemokrata minisztert. Erre nyomban felhívtam Nagy Ferencet, s másnapra rendkívüli minisztertanács egybehívását kértem. Szükségesnek tartotta ezt pártom, hogy minisztertanácson adjon kifejezést aggodalmainak ez utazás kapcsán. Helytelennek tartjuk ugyanis, hogy a kormány ilyen fontos lépést olyan körülmények között tegyen meg, ami merőben ellenkezik nem csupán a diplomáciai szokásokkal, hanem az ésszerűséggel is. Ez az út semmiféle tekintetben nem volt előkészítve. Ilyen utakat csak akkor szoktak s akkor szabad megtenni, ha kilátásairól, az elérhető eredményekről előzetes tárgyalások során bizonyos alapok már rendelkezésre állnak. Nem lehet sem a magunk kormányát, sem a nyugati hatalmakhoz való viszonyunkat egy esetleg teljes eredménytelenséggel kompromittálni. S megítélésünk szerint az az időpont, amikor a nagyhatalmak közötti viszony ennyire tisztázatlan, nem lehet alkalmas a mi problémáink tisztázására sem. Azt is 66 Lásd a [30.] 113. sz. jegyzőkönyv 5. napirendi pontját. 803