Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

29. 1946. május 31. 45 Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény államtitkár] előterjeszti az 52 391/1946. sz. javaslatát Szalay Sándor és társai jóvátétele tárgyában. [Nagy] Miniszterelnök a visszamenőleges igényt mellőzendőnek tartja, mert az államháztartás túlzott megterhelését jelenti. Javasolja, hogy a minisztertanácsi határozat keltétől kezdődően történjék a folyósítás. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult azzal, hogy az illetmény folyósításának kezdő időpontja 1946. június hó 1. napja.

40 46 Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény államtitkár] előterjeszti a 13 902/1946. sz. javaslatát az állami nyugdíjterhek csökkentése tárgyában. A javaslat csupán elvi meghatározást tartalmaz és ugyanazokat az elgondolásokat követi, mint amelyeket az 5000/1946. ME sz. rendelet a létszámcsökkentésnél alapul vett. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Az előterjesztésnek hiányosságai vannak és késedelmet jelent, mert voltaképpen még meg sincs szövegezve, holott a végrehajtás rendkívül sürgős, a szanálásnak elengedhetetlen feltétele. Az előterjesztés, álláspontja szerint, nem felel meg a szükségletek parancsolta intencióknak. Voltaképpen a nyugdíjasoknál is egy B-lista létesítendő - az első szempont az, hogy a demokrácia ellenségei ne kapjanak nyugdíjat, a másik, hogy az illetményterheket csökkentsék. Az a javaslata, hogy ugyanazon bizottságok tárgyalják le rövid, záros határidő alatt a nyugdíjasok felülvizsgálatát, mint amelyek a létszámcsökkentéseket elbírálják. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer államtitkár] a pénzügyi részt is megfelelően előkészítendőnek tartja. Szabályozni kell a végkielégítést is, illetve ezzel kapcsolatos dolgokat. Ha a pénzügyminiszter megfelelő keretet nem kapott és nem részletezi a pénzügyi megoldást, úgy nem is lesz végrehajtható a szanálás ezen része. Az erre a célra előirányzott 50 millió forint olyan nagyszámú jogosított között fog megoszlani, hogy a legminimálisabb megélhetést sem biztosítja. Az érvényben volt jogszabályok szerint az átruházási szerződés megkötésétől számított 15 napon belül kellett leróni az illetéket. Tapasztalat volt az is, hogy az ilyen ügyek szerződéseit antedatálták. Ezeket a kincstár szempontjából hátrányos tényezőket kívánta a rendelkezés lehetőleg kiküszöbölni. Lásd a 6390/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. június 7. 40 Az 52 391/1946.P.M.XIII.a. sz. előterjesztés a Tanácsköztársaság alatti vagy azt követő időben tanúsított magatartása miatt negyvenhét debreceni dohánygyári munkás megfelelő nyugdíjazására, továbbá három budapesti, illetve pestkörnyéki munkásnő szolgálati idejének kedvezőbb megállapítására tett javaslatot. Elsősorban a debreceni munkások esetében 20-30^10 évi szolgálati idő figyelembevételének kérdése merült fel. A Pénzügyminisztérium előterjesztéseit összefogó borítólapra e napirendi pont címéhez a Miniszterelnökségen a következő megjegyzést írták: „A kezdő időpont 1946. évi június 1. napjában volna meghatározandó. A visszamenőleges fizetéseket államháztartási okokból mellőzendőnek tartom." 745