Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

29. 1946. május 31. 43 Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény államtitkár] előterjeszti javaslatát az „életbiztosítási szerződésekből származó igények felértékelése" tárgyában. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer államtitkár]: Stiláris észrevételei vannak. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta azzal, hogy az Igazságügyminisztérmm szövegezési észrevételei figyelembe veendők.

38 44 Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény államtitkár] előterjeszti javaslatát az „ingó dolgok visszterhes átruházása után járó illeték alapjául szolgáló érték megállapítása" tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

39 38 A 18 838/1946.P.M.V. sz. előterjesztés utalt arra, hogy az első világháború utáni pénzromlás folytán az 1922. január 1-je előtt kötött élet- és járadékszerződéseken alapuló pénztartozások átértékeléséről csak jóval a valuta stabilizációja után tudtak gondoskodni. A javaslat azt célozta, hogy — az újabb infláció ellenére — gyorsabban megszilárduljon az életbiztosítás iránti bizalom s mielőbb életre keljen ez a tőkeképződés szempontjából fontos gazdasági intézmény. Abból az elgondolásból indult ki, hogy az országban volt valamennyi életbiztosító vállalattal 1945. január 1-je előtt belföldön kötött élet- és járadékbiztosítások díj- és többletdíj-tartalékának fedezetéül szolgáló vagyontárgyak (fixkamatozású papírok, kötvények, bérházak, a Magyar Nemzeti Bank részvényei) ezeknek az életbiztosításoknak a közös felértékelési alapjául szolgálhattak. Ezzel a vagyontárgy tömeggel kívánta szembeállítani az összes életbiztosítási követelést. A kettő egymáshoz viszonyított aránya alapján kívánta megállapítani a pénzügyminiszter azt a kulcsot, amely alapján a biztosítási értékek felértékelhetőkké váltak. így akarta elkerülni többek között azt, hogy azoknak a biztosító vállalatoknak az ügyfelei, amelyeknek vagyonában a háborús események nagyobb károkat okoztak, hátrányos helyzetbe kerüljenek. A javaslat az egyes követelések egyéni arányszámának megállapításánál egyrészt a javasolt rendelet hatálybalépése előtt esedékessé vált, de még ki nem egyenlített követeléseket, másrészt azokat vette számításba, amelyek a biztosítási szerződés értelmében csak azt követően váltak esedékessé. Az előbbieknél az egész biztosítási összeget, utóbbiaknál pedig csak a díjtartalékot tervezte fedezni a díjtartalék fedezetét képező vagyonból. Javasolta továbbá az elértéktelenedett — az infláció folytán — még a kezelési költségeket sem fedező díjak további szedésének elhagyását, minthogy azokból díjtartalékot úgysem lehetett képezni. Arra az esetre, ha a közös felértékelési alap vagyontárgyai értékesítésük során becsértéküknél alacsonyabbnak bizonyultak volna, felhatalmazást kért arra, hogy a hiányt a biztosítók által fizetett felügyeleti díjakból dotált Életbiztosítási Rendezési Alapból pótolja. A javaslat foglalkozott az idegen valutában kötött biztosítások felértékelésével, valamint avval, hogy az ilyen életbiztosításokon alapuló kötvénykölcsönökből követelések a felértékelési kulcsszám közzétételéig bírói úton ne legyenek értékesíthetők. Az Életbiztosítási Rendezési Alapot a 4800/1936. ME sz. rendelet (MRT 1936. december 3. 1261. p.) hozta létre. Lásd a 6400/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. június 6. 39 A 88 298/1946.P.M.XI.a. sz. előterjesztés az ingó dolgok visszterhes átruházása után járó illetéknek a rohamos pénzromlás folytán bekövetkezett elsorvadását kívánta megakadályozni. 744