Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

20. 1946. április 23. talanít az, ami a Romániában élő magyarsággal történik gazdasági téren. Ha a Groza-kormánynak ilyen a helyzete, akkor mi várható egy változás esetén.

16 Ez tulajdonképpen a mélyebben gyökerező magyar álláspont. Egyedüli megoldás, hogy egyensúlyba hozzuk a két kérdést. Ha elfogadják javaslatunkat, akor ez a rendezés lehetőséget nyújt egy végleges megoldásra, csere formájában. Annyit jelentene, hogy mindenféle területi igénynek egyszerre véget vetünk azzal, hogy végső esetben a lakosságcsere kérdését vetjük fel. Ezt a javaslatot el tudja fogadni, egyrészt a külügyi bizottságnál, másrészt pedig a parlament előtt is tudja védelmezni. Megmondotta Oroszországban, hogy igen nehéz helyzetben van, ismerve népének felfogását ebben a kérdésben. Nemcsak a Kisgazdapárt, de a Parasztpártnak is igen jelentős rétege ugyancsak komoly területi igények felvetését szorgalmazta Romániával szemben. Reméli, hogy át tudja hidalni a nehézségeket. Most már csak az a kérdés, hogy ütközik-e valamilyen akadályba, hogy ezt felvessük, vagy sem. A Szovjetuniótól kipuhatolta és azt látta, hogy semmi olyan alapot nem talált, amely szerint ne lehessen felvetni ezeket a problémákat. Visszaérkezése után felkereste az Egyesült Államok követét és javaslatait ismertette előtte. Természetes, hogy nem is várhatott tőle konkrét választ, de azt a nyilatkozatot tette, hogy ennek az alapelve igen méltányos és jogos, s majd megfontolás tárgyává teszi kormánya.

17 Szándékosan nevezte optimális és nem maximális javaslatnak. Minden szűkebb körű változtatást lelkiismeretesen ki kell dolgozni. Nem állítja, hogy ezt el is fogják fogadni, de fel kell vetni már azért is, mert ha érveket fognak felsorakoztatni, akkor ebben bennfoglaltatik az, hogy bizonyára megnyugtató kijelentéseket fognak keresni arra vonatkozólag, hogy a kérdés a kisebbségekre nézve valami megoldást nyerjen. Felvetődött a háborús felelősség kérdése. A moszkvai tárgyalások alatt ez nem vetődött fel, de ha ez felvetődik, akkor mind a két ország részéről majd alá fogják támasztani. A békeértekezlet előtt mégiscsak egy komoly dokumentum az, hogy a Szovjetunióval felvettük a diplomáciai kapcsolatokat még a háború alatt, s erőfeszítéseket tettünk a háború mielőbbi befejezésére. Ezek után arra kéri a minisztertanácsot, hogy egy olyan megoldás találtassák, amely egyáltalán lehetővé teszi számára azt, hogy ő ezt kérhesse. Felelősséggel tartoznak a parlamentnek is, hogy később ne támadhassanak bennünket. Azonban nem lehet egy bizonyos határon túl menni, és ha egy olyan javaslattal kellene odamenni, 16 Lásd a [19.] 102. sz. jegyzőkönyv 23. jegyzetét. 17 Gyöngyösi János 1946. április 19-én tájékoztatta Schoenfeld amerikai követet a moszkvai látogatásról. Elmondta, hogy a szovjet vezetők nem tettek semmiféle ígéretet Magyarország területi igényeinek támogatására, viszont a Csehszlovákiában élő magyarok jogegyenlőségének biztosítására való törekvést helyénvalónak találták. Schoenfeld követ azonban a nemzetiségi jogokra vonatkozó szovjet kijelentést bizonytalannak találta, további tájékozódása során ezzel ellentétes információkat is szerzett. (FRUS 1946. VI.vol. 280., 367-370. pp. Lásd továbbá Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája. 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó. 1988. 164. p.) 532