Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
20. 1946. április 23. amely a közvélemény és a parlamenti vélemény között megvonható, [sic!] akkor vállalja a felelősséget. [Nagy] Miniszterelnök: A békecélok megállapítása is rendkívül fontos, de mert megkötöttséggel úgysem mehet bele senki, módot nyújtanak nekünk is a beleszólásba, vagyis meghallgatnak. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Mindezek a szempontok elméletileg és elvileg mind a három nagyhatalom előtt szóba kerültek. Ma már konkrété kell nyilatkozni a békeszerződés minden egyes politikai és gazdasági vonatkozásában is. Ma már nem maradhatunk általános jellegű dolgoknál. Amikor átnyújtottuk Magyarország hegy- és vízrajzi térképét, már tisztában voltak azzal, hogy mi a kívánságunk. [Nagy] Miniszterelnök: Egészen bizonyos, hogy nem úgy kell értelmezni a külügyminiszter javaslatát, mint olyant, amelynek az eredménye nélkül nem szabad senkinek se hazatérni, tehát mi előre meg tudnánk mondani, hogy mi lesz az eredmény. Éppen ezért a külügyminiszter javaslatát olyannak tartja, amit felvetni lehet és mellette kardoskodni is lehetséges. Majd a döntést meg fogják hozni. Az egész kérdés a Külügyi Bizottságban még letárgyalandó. 18 Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 18 Gyöngyösi János 1946. április 24-én adott tájékoztatást a Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának a moszkvai tárgyalásokról. Előadása lényegében megegyezett a minisztertanács ülésén általa előadottakkal. A Külügyi Bizottság általában helyeselte a moszkvai látogatás eredményeit. A Romániával szembeni területi igények kérdésében alakult ki vita. Bereczky Albert felvetette, hogy a külügyminiszter javaslata a tulajdonképpeni Erdélyt csak közvetve érintette és elsősorban a trianoni határral szomszédos Partiumnak, vagy egy részének az igénylésével foglalkozott. Saláta Kálmán a „nemzeti egyensúly" kialakítására való törekvést elfogadta, de sürgette ezzel kapcsolatban a megoldás változatainak részletes kidolgozását is. Sulyok Dezső ezzel szemben — bár az adott viszonyok mellett reálisnak ismerte el a külügyminiszter javaslatát —jobbnak tartotta volna, ha Magyarországtól és Romániától független önálló Erdély állam kialakításának gondolata került volna előtérbe. Gyöngyösi Jánosnak e kérdést a román fegyverszüneti egyezményben foglalt kitételre — miszerint Romániát illeti Erdély vagy annak nagyobb része — való hivatkozásával záró válasza után Parragi György és Bereczky Albert, majd mások is a Szlovákiával szembeni területi igények jogosságát aláhúzó felszólalásaival folytatódott a vita. Révai József és részben Horváth Márton segítségével Gyöngyösi János azzal zárta a tárgyalást, hogy beismerte: a bizottság elé terjesztett beszámolójában foglalt Romániával kapcsolatos elgondolás Moszkvában semmi biztatásban, mégkevésbé támogatásban nem részesült. (MOL XVIII-l-III/8. 1946. április 24-ei ülés jegyzőkönyve) Saláta Kálmán (1917-1958) közgazdász, a Magyar Gazdaságkutató Intézet munkatársa volt. 1945 után parlamenti képviselő, a Kisgazdapárt országos vezetőségének tagja, az Újjáépítési Minisztérium, a Nemzeti Főtanács, illetve a Miniszterelnökség titkárságának tisztviselője. 1947 januárjában Németországba majd az Egyesült Államokba távozott. Részt vett az emigráció munkájában. Horváth Márton (1906) építészmérnök. 1931-től a Kommunista Párt tagja. 1941-1942-ben az illegális pártnyomda vezetője. Többször letartóztatták. 1944-től 1956-ig a KMR majd az MDP vezető testületeinek tagja. A Szabad Nép felelős szerkesztője. 1956 után nem vették fel az MSZMP-be. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója volt. Lásd továbbá Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája. 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, 1988. 165-170. pp. 533
