Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
20. 1946. április 23. idején nem lehetett az állampolgári jog egyensúlyát megoldani, de a demokráciának lesz ereje hozzá, hogy biztosítsa jogaikat, ha ez a fejlődés tovább folytatódik, akkor ebben a kérdésben igen nagy támaszra számíthatunk a Szovjetunióban. Nem mondunk le a határrevíziós szándékainkról, de ne feszítsük túl, kérjünk többet, mint amennyi elérhető, de ne annyit, amivel magunkra vonjuk a szomszéd államok haragját. Különben ez csak annyira bír jelentőséggel, hogy most aktuális politikai kérdés, de jelentéktelenné válik a határok kérdése, ha kereskedelmi kapcsolatokra tudunk szert tenni. Ha többet tudunk elérni, az a magyar demokrácia nagy sikere lesz, ha túlzott reményeket keltünk, akkor [az] a magyar demokrácia hihetetlen kárára lesz. Mi nem kaptunk semmi konkrét Ígéretet, de az atmoszféra arra mutatott, hogy lesz bizonyos határkiigazítás. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Az a sok felszólalás, ami elhangzott igazolja azt, hogy itt egy nagyon súlyos ügyről van szó, s a kérdést abban a tudatban kell felvetni, hogy valamennyiünkre igen nagy felelősség hárul, személyileg pedig az ő felelőssége a legnagyobb. Kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy reálpolitikát akar folytatni, szemben azzal a csodavárással, ami a magyar külpolitikát is jellemezte. Reálpolitikailag jelölte meg magának a békecéloknak a kérdését is. Ilyen szempontok kényszerítették arra, hogy ezt a kérdést lehetőleg távol tartsa a pártvitáktól. Nyilvánvaló volt, hogy pártpolitikai nehézségek lesznek előzőleg. A közvéleménynek megfelelő tájékoztatása és hangolása rendkívül fontos feladat lett volna és, hogy ezt nem tudtuk megfelelően elvégezni, annak részben az az oka, hogy az illuzionista és a hűvös reálpolitika nem volt összeegyeztethető. A reálpolitika érveit fogják várni az ellenségeinktől, [sic!] de nem célszerű, hogy azokat magunk soroljuk fel. Európa jövendője szempontjából tekintsük meg azt a kérdést, hogy a belpolitikai nehézségek éppen úgy szorítanak bennünket, mint őket. Nem csak a közvéleményről van szó. Itt arról is szó van, hogy van egy törvényesen megválasztott parlamentünk. Olyan javaslattal kell a békeértekezlet elé menni, amely javaslatért legalább a parlament előtt tudjuk vállalni a felelősséget, ezért igyekezni kellett összehangolni a véleményeket. A lehető legnagyobb mértékben figyelembe vette azt is, hogy használ-e az országnak, vagy árt. Ez a szempont kísérte mind két terv kidolgozásánál. A csehszlovák vonalon egy állandó harcunk van egy folyamatban lévő embertelen eljárás ellen. A magyarok jogfosztása, gazdasági leromlása, kiüldözése, indokolttá tette azt a törekvést, hogy a cseh kormány részéről megnyilvánult embertelenségeket megakadályozzuk. Minden igyekezetünket arra kell koncentrálni, hogy ennek a magyarságnak nyugalmi állapotot teremtsünk, szabad és egyenjogú életet. Ezért lényegében a cél, hogy ha ez nem sikerül, csak akkor lépünk fel területi igénnyel, mert akkor nyilvánvaló, hogy nekik áldozatokat kell hozniok. A román-kérdésnél a közvéleményt, vagyis illúzionistáinkat rendkívül érdekli a terület-kérdés, viszont bennünket súlyosan nyug531
