Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

20. 1946. április 23. hogyha a határaink mentén egy tömbben élő magyarság részére visszaadnának egy akkora területet, amely területre visszavonhatnánk Csehszlovákiában élő véreinket. Már az első helyen, anélkül, hogy a béke tekintetében hivatalos fórum lett volna, már ott így vetettük fel a kérdést. Különbséget kell tenni a két országgal való helyzetünk tekintetében morális szempontból. T.i., hogy ha az erdélyi magyarság ügy élne, mint ahogy a csehszlovákiai magyarság élt, akkor könnyen beszélnénk, mert egyrészt a románokkal kötött fegyverszüneti egyez­mény is nyújt valami alapot erre, másrészt pedig Románia szintén elvesztette a háborút, tehát sokkal könnyebb vele szemben felvetni ezt a kérdést. Az természetes, hogy a magyar kormány kötelessége az, hogy igyekezzék elérni a lehető legjobb eredményeket, de az is kötelessége, hogy igyekezzék a magyar közvéleményt az illúzióktól visszatartani, mert ennek súlyos következményei lehetnek. Rákosi Mátyás államminiszter: Lényegében rendkívül elterjedt külpoliti­kai reménynek adott Bárányos miniszter kifejezést, ami sajnos Magyarorszá­gon, Horthy neveltjeképpen, a magyarság 90%-át teszi ki. Természetesen ez az álom nagyszerű volna. Elég rámutatni arra, hogy a követeléseink csak egy nyertes háború esetén nyernének kielégítést, de sajnos elvesztettük a háborút, tehát ilyen nagymérvű követelésnek a felvetése, eltekintve a gyakorlati megva­lósítástól, keresztülvihetetlen. Ha mi ezzel mennénk a béketárgyalásokra, akkor kifelé komolytalannak látszanánk és Jugoszlávia és Csehszlovákia is újabb területi igényekkel lépne majd fel. Jugoszláviával szemben már végleges megegyezésre tudtunk volna jutni, ha ebben a helyi reakciós szervek meg nem akadályoztak volna. Hasonló a helyzet a csehszlovákok felé is. Egy győzedel­mes háború esetén követelhetnénk, hogy visszakerüljenek az összes magyar­lakta területek. De azt kell néznünk, hogy követeléseink reálisak legyenek. Hallotta a nemzetiségi kérdés egyensúlyba hozását. Ez annyit jelent a gyakor­latban: ha te ütöd az én zsidómat, én ütöm a te zsidódat. Ezt láttuk éveken keresztül. Lényegében elfelejtettük, hogy Románia a háború végefelé mégis­csak szembefordult Hitlerrel és igen jelentékeny katonai segítséget is tudott ellene nyújtani. 7 Követeléseink a magyar külpolitika reális voltának a csökken­tését fogja eredményezni. A csehszlovákokra vonatkozólag már van hivatalos értesítésünk, hogy Anglia és Amerika a maguk részéről nem támogatnak semmi olyan területi igényt, amelyet a csehek önmaguktól nem adnának meg. A csehek is tudják ezt. Tehát nem lesznek hajlandók arra, hogy területet ne­7 1943. november 16-én a Szovjetunióban volt román hadifoglyokból megalakult a Tudor Vladimirescu hadosztály. 1944. augusztus 23-án Bukarestben fegyveres antifasiszta és antiimpe­rialista nemzeti felkelés kezdődött. Románia kilépett a németek által vezetett háborúból és csat­lakozott az antifasiszta koalícióhoz, sikeres harcokat folytattak az ország több részén. A román hadsereg 210 000 katonája vett részt a magyarországi, 248 000 katonája a csehszlovákiai harcokban. 525

Next

/
Oldalképek
Tartalom