Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

20. 1946. április 23. lül 11 000 négyzetkilométert tenne ki. Itt 52%-os magyar községekről van szó. Termesztésen fel kell készülnünk még szűkebb terjedelmű etnikai megoldásra is.

5 [Nagy] Miniszterelnök: Miután a minisztertanács meghallgatta a külügyminiszter előterjesztését, felteszi a kérdést, kíván-e valaki hozzászólni? [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: Úgy érzi nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a kívánságot, ami abszolút logikus és józan, hogy a Magyarországgal közvetlenül határos tiszta magyarlakta területek visszakerüljenek Magyarországhoz. A későbbi évszázadokban rendkívül súlyos bűnnel és mulasztással terheltetnék meg a kormány, ha ezekről a területekről még csak említést sem tennénk. Ott van pl. a Csallóköz, amely színtiszta magyar. Helyes az az elgondolás, hogy az erdélyi területen a nemzetiségeket egyensúlyba hozzuk, s így védjük meg érdekeiket, de ha nem fogadják el ezt a javaslatot, ki kell hangsúlyoznunk az etnikumot más állammal szemben is. Ezt legalábbis meg kell próbálni. Tehát a százszázalékos magyarlakta területeket a trianoni határ mentén általában elvben kérjük vissza, s elmulasztani nem szabad. [Nagy] Miniszterelnök: Egy dologgal tisztában kell lenni, hogy ha vannak is differenciák a pártok között, minden pártnak a vezetője a maximális vágyat hordozza a lelkében. Tehát a minimális megoldás senkinek sem szívügye a magyar politikai életben. De nem szabad elfelejtem, hogy mi a háború alatt nagyon élénken éreztük azt, hogy ha mi megmaradhatunk trianoni határaink között, meg leszünk elégedve. Külön szerencse, ha valamit visszakapunk, de ez nem azon alapul, hogy erre érdemesek vagyunk, hanem a nagyhatalmak azon vágya érvényesülne itt, hogy végre tartós béke legyen Európában. Ezt nem szabad elfelejteni azért, mert ha a mi igényeink nem nyernek kielégítést, ne hordozzunk egy olyan hangos sérelmet, mint a múlt háború után az megnyilvánult az országban. Mi Moszkvában a csehszlovák viszonylatban úgy vetettük fel a kérdést, hogy mi tudatában vagyunk annak, [hogy] mi elvesztettük a háborút és Csehszlovákia nem számít a vesztes országok közé. így csak arra törekszünk, hogy az ott maradó 600 000 magyar sorsa felől megnyugodhassunk. Hozzátettük még azt, hogy mivel Benes a külügyminiszter előtt és Clementis pedig ő előtte olyan kijelentést tett, hogy a lakosságcsere után likvidálni akarják a magyarságot,

6 nem lenne-e véglegesebb és igazságosabb rendezés az, 5 Lásd a [19.] 102. sz. jegyzőkönyvet és 24. jegyzetét. 6 Eduárd Benes már 1942-ben, londoni emigrációja idején kijelentette, hogy a németeket és a magyarokat kitelepítik a háború után. Az 1945 áprilisában meghirdetett kassai kormányprogram ezt hivatalos szintre emelte. Az 1945. augusztus 5-én hozott 3. sz. köztársasági rendelet a Csehszlovákiában élt németeket és magyarokat megfosztotta állampolgárságuktól, teljes jogfosztásukra, részben internálásukra került sor. Gyöngyösi János a lakosságcsere ügyében Prágában tárgyalva beszélhetett e kérdésről Benes-sel, Clementis pedig ugyanezen ügyben Budapesten járva találkozhatott Nagy Ferenccel. 524