Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

9. 1946. március 7. [Bán] Iparügyi miniszter: A 6. § második sorában a rendelet arról beszél, hogy mikor nem szabad engedni a folytatást. Javasolja az „és" helyett a „vagy" szó használatát. Azonkívül a 6. § (2) bekezdésében nem a 100 500-as rendeletre kell utalni, hanem ez a szövegrész veendő fel: „az anyaggazdálkodás tekintetében fennálló szabályok korlátai között".

10 \Gerő) Közlekedésügyi miniszter: Fontos volna, hogy ez a rendelet a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter ügykörét szabályozó rendelettel egyidejűlegjelenjék meg. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: A 4. § (2) bekezdését ki kell bővíteni a „lemenője folytatja, vagy annak jogán folytatja" szöveggel.

11 [Dobi] Földmívelésügyi miniszter: A rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint „A kereskedés (ipar) folytatása engedélyezésének kérdésében a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter jogorvoslat kizárásával dönt." A tervezett intézkedéssel szemben szükségesnek látszik a jogorvoslat lehetővé tétele.

12 [Vas] Gazdasági Főtanács titkára: Csak a díjakhoz kíván hozzászólni. Szerinte nagyon alacsonyan vannak megállapítva. A felszabadulás óta 400 magánbankház alakult. Fel kell emelni ezeket a díjakat. Be kellene venni, hogy kivételes esetben a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter elengedheti, vagy mérsékelheti ezeket a díjakat. [Ries] Igazságügyminiszter: Gyakorlati szempontból az eltérő rendelkezések és a különféle díjszabások nagy adminisztrációt tennének szükségessé. Ügy lehet csak megoldani a dolgot, hogy a bankok és nagykereskedők díjait emeljék fel, a rendelet egyéb előírásait pedig hagyják érintetlenül. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: Szociálissá kell tenni az egész javaslatot. [Antall] Újjáépítési miniszter: A 4. § arról szól, hogy az iparjogosítványt kinek kell megadni és kinek nem adható meg. Arra vonatkozólag a rendelet nem tartalmaz rendelkezést, hogy milyen irányelvek szerint kell a többi kategóriákban megadni, vagy nem megadni. Ezzel tehát a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter egy ominózus ügynek végleges fórumává válik. Hogy ezt csökkentsük, nem kellene-e más miniszterekre is áthárítani a felelősséget olyképpen, hogy más gazdasági miniszterek bevonása folytán egy tárcaközi bizottság tenne javaslatot a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternek. [Rónai] Kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter: Gyakorlati szempontból nem látja jelentőségét az újjáépítési miniszter javaslatának, mert így az 10 Az iparügyi miniszter észrevételének első részét elfogadták a szövegezésnél, a második észrevétel esetében viszont a láncolatos kereskedéssel, árdrágító üzérkedéssel stb.-vel foglalkozó szövegrész egészen másképpen alakult, nem volt benne a kifogásolt és a belyette javasolt szöveg sem. A 100 500/1945. Ip.M. sz. rendelet (MK 1945. december 23.) az egyes áru- és anyagkészletek bejelentéséről és zár alá vételéről intézkedett. 11 Az észrevételnek helyt adtak a rendelet kiadott szövegében. 12 Az észrevételeknek nem adtak helyt a rendelet kiadott szövegében. 251