Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Az új kormány megalakítása, szervei, vezető személyiségei 10

Bevezetés de ő ezt akkor — miként kezdetben a miniszterelnökséget is — elhárította. „Tudtam — írta évekkel később a visszaemlékezésében —, hogy a munkáspártok vezetőivel szemben csak úgy tudunk politikát folytatni, ha nagy tömegek szeretetére és bizalmára támaszkodhatunk. Tudtam, hogy a szovjet követeléseinek teljesítése gyanakvást és bizalmatlanságot éleszt a tömegekben. Tudtam, hogy a kommunistákkal való közös kormányzás sok engedményt követel; ezeket a nép nem fogja megérteni Ezért tiltakoztam a miniszterelnökség ellen" Erőt vett rajta mégis annak a felismerése, „hogy Magyarországon az elkövetkező nehéz időkben csak az kormányozhat, aki hajlandó feláldozni politikai értékeit, népszerűségét, a nép bizalmát és vállalni meri azt is, hogy esetleg becsületében megtámadják. Úgy éreztem, hogy senki sem áldozhat többet, mint én, s elhatároztam, hogy bármi történjék is emberileg velem, kezembe veszem a kormányzást, és megpróbálom szegény tönkrement hazámat elvezetni boldogabb idők hajnalhasadtáig.''

12 1946. február 4-én történt kinevezésével az ezeréves Magyarország első paraszti miniszterelnöke lett. Nem volt iskolázott, csak az ő idejében általánosan szokásos hat osztályos elemi iskolával rendelkezett, de olvasott, tájékozott ember volt. Talán túlzás azt mondani, hogy nem értett a modern pártvezetéshez, hiszen a Kisgazdapártban, a Parasztszövetségben bizonyos szervezési, mozgalmi tapasztalatokat szerzett, közigazgatási ismeretekkel azonban nem rendelkezett, legfeljebb olyan szinten, ahogy a korábbi párttevékenysége az ilyen tájékozódásra lehetőséget nyújtott. A falusi ember tapasztalatait meghaladó gazdasági, mégkevésbé közgazdasági ismeretei sem voltak. Ugyanakkor tisztelte a család, a falusi paraszti közösség, a magyar társadalom hagyományait. Megvolt benne a törekvő egyszerű embereket jellemző józanság, becsületesség. Nem hiányzott belőle a parasztemberek sajátját jelentő — nem feltétlenül opportunizmusnak minősülő — körültekintés, a nagyobb hatalommal, a politikai körülményekkel való számolás készsége is. Eszményképe éppen ezért az ország lakosságának legnagyobb hányadát képező parasztság részére leginkább megfelelő polgári demokrácia kiépítése volt. Az értékesítési és fogyasztási szövetkezeti mozgalom révén remélte elősegíteni e cél megvalósulását. Bízott abban, hogy a békekötést követően, a nyugati hatalmak anyagi segítségével, sikerül fellendíteni a gazdasági életet. Eredetileg arra is számított, hogy a Szociáldemokrata Párttal, a másik nagy lapításában s ennek főtitkára lett. 1939-ben országgyűlési képviselővé választották. 1941-ben az ekkor alakult Parasztszövetség elnöke lett. Részt vett a háborúellenes mozgalmakban. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, majd kinevezték újjáépítési miniszterré. 1945. november 29-én a Nemzetgyűlés elnöke lett. 1946. február 4-én miniszterelnökké nevezték ki. 1947 májusában Svájcba utazott - s a megismételt baloldali támadások hatására május 31-én lemondott a miniszterelnökségről és Nyugaton maradt. Egy ideig jelentős szerepet vitt a magyar emigráció életében. 12 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa-História. 1990.

1. 235-236, pp. 11