Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

sacrosancte et universalis ecclesie et sacri Romani imperii reformatione humeris nostris imposueramus, ad presens peculiare regnum nostrum Hungarie et consequenter in hanc nostram civitatem Tirnauiensem redeuntes fájdalommal hallgatta iudex et iurati ac cives et universitas nostre civitatis Tirnauiensis, vulgo Hungaricali Nagzombath appellate panaszait a nekik - különösen az ő távolléte alatt - szabadságaik megsértésével okozott károkról és jogtalanságokról, amelyek miatt a civitas-t ad ruinam tendere conspexissemus. Ennek elkerülésére, és mert a civitas-t, que in hiis partibus precipua est et sibi vicinarum partium nuttritiva, multitudine populi potius decorare, quam vastitatis incurrere detrimentum kívánja, annak az elődeitől és tőle kapott szabadságait a következőkben duximus limitandum: A civitas-ban kizárólag annak civisei, hospes-ei és tota communitas-a főzhet sört, és szükség esetén hozhatnak be és árusíthatnak cervisiam forensem. Ugyancsak civis-ek, hospes-ek és tota communitas szüret idejétől György-napig hozhatnak be vina forensia seu extra territórium antedicte nostre civitatis pro tempore procreata, a saját szőlőikben előállított bort pedig egész évben árusíthatják. A civitas-nak minden, tam intra, quam extra muros civitatis lakója, még az ideiglenesen ott tartózkodó is, intra et extra muros predictos lakóházat építhet magának, demptis tamen domibus lapideis extra muros predictos construendis. A civitas-on kívül, máshol tartózkodó civis-eket vissza kell hívni ad habitandum domos ipsorum in eadem nostra civitate habitas: ha nem térnek vissza, úgy fel kell szólítani őket, hogy egy éven belül adják el házukat a hozzá tartozó földekkel, s ha ezt nem teszik, úgy annak a bíró és a civis-ek által becsült értékét kapják meg, aminél többet intra vei extra iudicium nem követelhetnek érte, a házhoz tartozó földeket azonban megtarthatják közülük azok, akik e földeket ott tartózkodásuk idején nem művelték, dummodo ratione earundem terrarum collectas et servitia debita persolvatur in effectum. IV. Béla aranybullás privilégiuma értelmében tota communitas vei sanior pars predicte nostre civitatis szabadon választhatja meg bíráját. A civitas erdejét iuxta consuetudinem ipsorum usque modo tentam servent atque vendant. A civitas-ba bárki secundum consuetudinem actenus observatam szabadon hozhat be causa vendendi et emendi minden élelmet, demptis tantummodo carnibus bovinis, quas non per alios, nisi per populos quatuor villarum ad eandem nostram civitatem pertinentium volumus et annuimus importáré. Statuimus etiam et decrevimus pro sublevamine solutionis censuum annuorum predicte nostre civitatis, hogy a szőlőtulajdonosok a civitas-ba bevitt minden - akár vásárolt, akár saját szőlőjükből származó - vasa bor után annak bevitelekor évente médium florenum auri puri aut valorem eiusdem fizessenek, e kötelezettség a civitas clericus-aira - a plébánosra és az oltárok rector-aira -, valamint a civitas-ban lakó zsidókra is vonatkozik, az előbbiek csak a saját fogyasztásra szánt borukat illetően mentesülnek alóla. Végül kizárólag mercatoribus regni nostri Hungarie prenotati engedélyezi, hogy pannos suos ad ulnas árusítsák, a külföldi kereskedők csak per pecias seu per stamina árusíthatják a szövetet. - A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. Nagyszombat város lt., Diplomata 33. (DF 279593.) - Átírta II. Lajos 1525. máj. 25-i privilégiumában. Uo. 288. (DF 279851.) 151 Márc. 5. (in nostra civitate Tirnauiensi, in Invocavit) Zs. megerősíti a Nagzombath-i civis-ek vámmentességét. Iudex et iurati cives totaque communitas nostre civitatis