Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

ELŐSZÓ A Zsigmondkori oklevéltár III. kötetének előszava tájékoztatást ad az oklevéltár 1411-1420. évi (Mályusz Elemér professzor által III. kötetéül elgondolt) kéziratának történetéről és a Magyar Országos Levéltár részére történt átadásáról. A Levéltárban végzett kiegészítő adatgyűjtés eredményeképpen a teljes kézirat öt kötetet igényelt, kötetenként két-két év okleveleit, valamint a kötet név- és tárgymutatóját foglalva magában. Az oklevéltár VII. kötetének megjelentetésével a Levéltár az átvett kézirattal kapcsolatos szakmai kötelezettségét teljesítette. AIII., valamint az V. és a VI. kötet előszava tartalmazza azokat a szempontokat, amelyek alapján eltértünk Mályusz Elemér szigorú oklevél- és adatszelektálási szempontjaitól. Néhány újabb szempontot a VII. kötet esetében is előre kell bocsátani. 1. A III. kötettől minden kötet elején a használatot megkönnyítő Könyvészeti források és rövidítések, valamint A felhasznált levéltári források című összeállítás található. Az V. és a VI. kötet göngyölítéses módszerrel közölte a kötetben újonnan jelentkező egységeket. Csökkenés csak néhány olyan esetben történt, amikor a közleménynek már a címe is elárulta, hogy ez a következő kötetekben már nem fordulhat elő. Ez az állandó bővülés azonban nem indokolt, ezért a VII. kötetben mindkét összeállítás csak a kötetben előforduló könyvészeti források, rövidítések és levéltári források adatait közli. 2. Az udvari bíróságok Székesfehérváron. Zsigmond király hat évet meghaladó külföldi távollét után 1419 februárjának első napjaiban Pozsonynál érkezett vissza az országba. Feltehetően hazaérkezése magyarázza azt a körülményt, hogy a királyi udvarban működő bíróságok ez év vízkereszt ünnepének (nagy)nyolcados ülésszakát nem az akkori székhelyeken (Buda, Visegrád), hanem az ősi, karizmatikusnak mondható székhelyen: Székesfehérváron (Albe regali) tartották. Ez a bíráskodási időszak 78 napig, március 31-ig tartott, de közben megkezdődött a böjtközép ünnepének (kis)nyolcada, amelynek 32. napján (ápr. 29.) kelt nádori oklevél. Györgynap (nagy)nyolcadán viszont a Fehérváron kelt utolsó oklevél a nyolcad 40. napjáról (jún. 9.) datálódott. Ha a rendkívüli ülésszak meghirdetésekor gondoltak is esetleg arra, hogy a király néhány napon vagy héten át személyesen fog a personalis presentia bíróságán elnökölni, ez a remény hamar semmivé vált. Egyetlen olyan oklevél maradt ránk, mégpedig átírásban, amely 1419. március 12-én titkos pecsétje alatt kelt. - A király pozsonyi pihenő után először Szakolcára ment, ahol Vencel cseh királlyal találkozott, majd visszatért Pozsonyba, ahonnan Nagyszombaton és Somorján át érkezett Fehérvárra. Feltűnő, hogy március utolsó, majd április első napjaiban is Szakolcán volt, ahol a karácsonyt is töltötte, mielőtt az országot ismét elhagyta volna. A királyi udvari bíróságok Fehérváron az említett nyolcadokon 114 olyan oklevelet adtak ki, amelyek a kötetben kivonatban vagy regesztában olvashatók. Véleményem szerint hiba lett volna ezek közül csak azokat közölni, amelyek a török ellen való hadba vonulást vagy az az alól való felmentést említik, hiszen akkor több tucat perhalasztó levél a hátlapjukon lévő számos kancelláriai és későbbi perfázisban íródott bírósági feljegyzés eltűnt volna a szem elől. így