Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A kormány teljesítménye, mérlege
márka számukra legkedvezőbb átszámítási kulcsát alapul véve (1 márka = 3 forint), egyben az összeg növelésének lehetőségére utalva, ezt a követelésüket 230 millió dollárban jelölték meg. A potsdami határozmányok alapján már átadott volt német vállalatokon és egyéb javakon kívül — az ilyen irányú kutatásaik alapján — szovjet részről további vállalatok átadására is igényt tartottak, amelyek között a legsúlyosabb követelés a Weiss Manfréd komplexum volt. 202 Az adott időszakban fel sem mérhető kihatású követelés volt, hogy a Szovjetunió magyarországi vállalatai (azaz a volt német érdekeltségű vállalatok) által elért nyereségek mentesüljenek minden adó, illeték alól, továbbá, hogy a nyereség és az osztalék áruban illetve valutában kivihető legyen, a transzferálás mentesüljön minden — az ellátási nehézségek miatt —, a magyar jogszabályokban előírt kiviteli korlátozás alól. Igényt tartottak továbbá a Szovjetunió magyarországi vállalatainál (a volt német érdekeltségű vállalatoknál) adózás, közteherviselés folytán bekövetkezett bizonyos közvetett jövedelemcsökkenés megtérítésére. Igényüket a békeszerződés 26. cikkének 7. pontjára hivatkozva kívánták érvényesíteni. 203 Ez mintegy 3 millió dollár követelést jelentett. Ezen kívül a magyar kormányra igyekezték hárítani a volt német vállalatok, vagyonok terheit, a belföldi és a külföldi tartozásokat egyaránt, e tekintetben is figyelmen kívül hagyva a velük szemben fennálló magyar követeléseket. A belföldi tartozások az ekkori kalkulációk szerint mintegy 40 millió dollárt jelentettek. A külföldi tartozások összeírása ekkor még folyamatban volt. Ezen kívül jelentkeztek a volt német vállalatok ún. személyi terhei (nyugdíjak stb.) is. ber 1-je és 1945. május 8-a között keletkezett követeléseit. Ez az összeg mintegy 750 millió márka volt. 202 Vorosilov marsall már 1945 szeptemberében a potsdami határozmányokra hivatkozással jegyzékben 50 volt német vállalat részvényeinek és aktíváinak az átruházását kérte - ami hoszszabb bizonyítási eljárás után meg is történt. (MOL XLX-L-l-k 244. d. „A magyarországi német vagyon átadása a Szovjetunió részére") A magyarországi német vagyonnak 1946. január 8-áig a Szovjetunió részére való átadásáról a 11 700/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. december 23.) intézkedett. A Weiss Manfréd gyár gépeit jórészt Németországba szállították (lásd a [3.] 183. sz. jegyzőkönyv 21. napirendi pontját), másrészüket a németek bevagonírozták ugyan, de már nem tudták kiszállítani, ez utóbbiakra a szovjet hadsereg tette rá a kezét. (MOL XLX-J-l-j IV 536. 5. 116/5 SZU. Tük 31. d. „Azon vállalatok jegyzéke, amelyeket az orosz katonai hatóságok teljesen vagy részben leszereltek és gépi berendezésüket elszállították, amelyek a jóvátételi listán nem szerepelnek.") 203 A békeszerződést becikkelyező 1947. évi XVTII. tc. 26. cikkének 7. pontja: „Az Egyesült Nemzetek állampolgárai és azok javai mentesek minden olyan rendkívüli adó, dézsma vagy közteher alól, amelyet a magyar kormány vagy bármely magyar hatóság a Fegyverszünet kelte és a jelen szerződés életbelépése között lefolyt idő alatt, Magyarországon lévő tőkevagyonukra kirótt, abból a különleges célból, hogy a háborúból, a megszálló haderők költségeiből avagy valamely Egyesült Nemzetnek fizetendő jóvátételből folyó terheket fedezze. Az e címen befizetett összegek visszatérítendők."
