Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés - - A kormány teljesítménye, mérlege

Mindez egy második jóvátételt vagy annál is nagyobb megterhelést jelentett, különösen ha figyelembe vesszük, hogy szovjet részről a tárgyalások során újabb és újabb igények, követelések merültek fel. Ilyen volt többek között a MESZHART kártérítésének, a Szovjet-Magyar Bauxit-Alumínium Rt. kizárólagos zárt kutatmányi jogának biztosítása, a német tartozások márka-dollár átszámításának kérdése, a potsdami egyezmény alapján átadandó vállalatok, részvények, követelések körének állandó bővítése. Ezekben a kérdésekben felmerült viták jórészt abból következtek, hogy a potsdami megállapodás csak általános elveket tartalmazott értelmezésüket az érdekelt nagyhatalomra — Magyarország vonatkozásában a Szovjetunióra — bízta. így az angol-amerikai nagyvonalúság, de inkább vétkes könnyelműség folytán Magyarország fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került a Szovjetunióval szemben.

204 Ezért ezek a pénzügyi tárgyalások valójában az ország gazdasági — és ezen alapuló politikai — függetlenségének fenntartása érdekében folytatott utóvédharcokat jelentették. A tárgyalásokat magyar részről a kisgazdapárti pénzügyminiszter, vagy őt helyettesítve a szociáldemokrata igazságügyminiszter vezette. A kommunista miniszterek közvetlenül nem vettek részt a tárgyalásokon - csak a háttérből befolyásolták a magyar tárgyaló-delegációt. Feltehetőleg átlátták a helyzetük visszásságát: a szovjet tárgyaló féllel szemben kommunistákként nehezen tudtak volna érvelni, másrészt a szovjet fél felé mutatott engedékenységük minisztertársaik, de még inkább a közvélemény részéről a magyar érdekek elárulásának vádját vonhatta volna a fejükre. A tárgyalások kétes dicsőségét átengedték hát másoknak. Erezték, látták ezt a kisgazda és a szociáldemokrata miniszterek igyekeztek is szabadulni a kínos feladattól, utaltak arra is, hogy Vas Zoltán vagy Rákosi talán eredményesebben vezethetné a tárgyalásokat, de ebben a kérdésben a kommunista vezetők hajthatatlanok voltak.

205 Ugyanakkor —jól tudva, hogy csak a hazai eredmények alapján érhetnek el politikai sikert — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint időnként és talán nem csak taktikai megfontolásokból - meglepően jó érvekkel segítették a magyar tárgyaló delegáció munkáját. Nyárádi Miklós, Ries István — és stábjuk — kitűnő felkészültségről, tárgyalókészségről, szí

vósságról tett tanúságot.

206 A lényegesen jobb pozícióban lévő 204 A potsdami határozmányok nem adtak világos választ arra a kérdésre, hogy mi tekintendő német vagyonnak, főleg a részvények vonatkozásában. Vitássá vált ennek folytán, hogy a vagyon fekvése, a kibocsátó, avagy a részvények fekvési helye dönti-e el azt, hogy mi tekintendő német vagyonnak. Kívánatos lett volna, ha a potsdami értekezlet kimondja, hogy nem tekinthető német vagyonnak az, amelyet a nácizmus hatalomrajutása, tehát 1933. január 30-a után zsidóktól erőszakkal, népellenes jogszabály alapján vagy 1937. december 3 l-e után valamely államnak Németországtól függő helyzetbe kerülését felhasználva szerzett meg. Nem szólva arról, hogy az említett körülmények miatt, a német vagyon átadásával nemzetközi — de mindenképpen a német fél bevonásával alakított — bizottságot kellett volna megbízni. 205 Lásd a [6.] 186. sz. jegyzőkönyv 14., a [8.] 188. sz. jegyzőkönyv 1. és 14. napirendi pontját. 206 Nyárádi pénzügyminiszter „a hosszú és nehéz moszkvai tárgyalások" lezárásakor különösen kiemelte dr. Vásárhelyi István pénzügyi államtitkár, továbbá dr. Szívós István iparügyi minisz-