Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [13.] 193.1947. július 28.
felvétele a békeszerződés tervezetének 33. cikkelye értelmében lehetőséget nyújtana az Egyesült Nemzetek valamennyi tagjának arra, hogy hasonló kedvezményes elbírálást igényeljen. Ez viszont a magyar gazdasági életet nagymértékben kiszolgáltatná a külföldi részvényeseknek. Erre az érvre tekintettel a szovjet fél elejtette azt az igényét, hogy a szóban lévő rendelkezés magába a jegyzőkönyvbe vétessék fel, továbbra is igényt tart azonban arra, hogy legalább bizalmas formában tétessék olyan nyilatkozat a Szovjetunió felé, hogy szovjet részvényekre az osztalékfizetési korlátozások nem fognak vonatkozni. Rámutatott a szovjet fél ezzel kapcsolatban arra, hogy ellenkező esetben a részére jóvátétel címén átengedett magyarországi német vagyonok a Szovjetunió gazdasági felépítése szempontjából értéket és segítséget nem jelentenének. A fentiekben igyekeztem a t. Minisztertanács előtt az osztaléktranszfer igen szövevényes kérdését és az ezzel kapcsolatos rendkívül hosszadalmas tárgyalások anyagát ismertetni. Ezek után pedig a t. Minisztertanács döntését kérem a tekintetben, hogy az osztaléktranszfer kérdésére vonatkozó idemellékelt jegyzőkönyvtervezet a magyar fél részéről elfogadható-e? Bár tudatában vagyok annak, hogy Magyarország mai gazdasági helyzete, úgyszintén az osztaléktranszfer engedélyezésével kapcsolatos precedensveszély a tervezet elfogadása ellen szól, mégis a t. Minisztertanács bölcs megfontolására ajánlom a jegyzőkönyvtervezet elfogadását, annak hangsúlyozásával, hogy a MOLAJ 9,5 millió forintos nyereségének ügye még számszerű felülvizsgálatot igényel. Teszem pedig ezt a következő okokból: a) Mindenekelőtt tudomására kívánom hozni a t. Minisztertanácsnak azt, hogy a szovjet fél az osztaléktranszfer tárgyalása során igen nagy megértést tanúsított mind a jogi, mind a gazdasági nehézségek tekintetében. b) Sikerült elkerülni azt, hogy Magyarország az 1947. éven túlmenően fix kötelezettséget vállaljon osztaléktranszferre, ehelyett sikerült elérni, hogy a transzferálás kötelezettsége függővé tétessék Magyarország árucsereforgalmi és devizagazdálkodási helyzetétől. c) Sikerült elkerülni azt, hogy a jogi akadályok fennforgása dacára osztalék fizettessék az 1946. évre és ehelyett jogi szempontból kevésbé kifogásolható megoldás került előtérbe. d) Sikerült elérni azt, hogy a transzferkötelezettség teljesítése aránylag jelentős részben olyan árukkal történjék, amelyek egyébként devizaszerzésre nem alkalmasak. (Pl. 80 000 tonna bauxit, 750 tonna lekvár) A szovjet vállalatoknak az osztalékkorlátozó rendelkezések alól való mentességére irányuló kívánsággal kapcsolatban a magam részéről ismét felhívom a t. Minisztertanács figyelmét arra, hogy egy ilyen megállapodás — bármenynyire titkos formában is köttetnék — mindenesetre maga után vonná, hogy az összes Egyesült Nemzetek a békeszerződés 33. cikkének 1. c. pontja alapján hasonló igénnyel léphetnének fel, ami Magyarország számára nemzetközi jogi
