Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [13.] 193.1947. július 28.
értelemben vett kapitulációs helyzetet eredményezne. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ebben az esetben is, mint számos más kérdésben a szovjet igények materiális kielégítését kevésbé veszélyesnek tartom, mint a külföldi vállalatoknak a magyar vállalatokkal szemben elvi alapul történő megkülönböztetését. Ha a t. Minisztertanács ugyanezen megfontolások alapján a Szovjetunió igen nyomatékosan előadott kívánságának el nem fogadása mellett döntene, úgy a magam részéről esetleg azt a közvetítő javaslatot tartanám a Szovjetunió elé terjeszthetőnek, hogy bizalmas levélben közöltetnék a szovjet féllel, hogy a magyar kormány a további osztalékkorlátozó rendelkezések meghozatala esetén a magyarországi szovjet vállalatok különleges szempontjaira tekintettel lesz. 3. A szovjet fél ezideig mereven ragaszkodott ahhoz a javaslatához, hogy az 50%-os vagy annál magasabb részesedésű szovjet vállalatok számára adassanak meg mindazok az adó-, illeték- és vámkedvezmények, amelyek az azonos természetű magyar állami, városi, stb. vállalatokat megilletik. Rendkívül hoszszas vita után sikerült a szovjet féllel oly értelmű megállapodásra jutni, hogy azonos feltételek esetén, indokolt kérelem alapján a szovjet részesedésű vállalatoknak az említett kedvezmények megadhatók. Tekintettel arra, hogy ezzel a — melléklet szerinti — szövegezéssel a nemzetközi precedens veszélyét elhárítottnak vélem, ezt a jegyzőkönyvet tisztelettel elfogadásra ajánlom. 4. A magyar állami szervek inflációs adósságainak rendezése ügyében nem sikerült elfogadtatni a szovjet féllel azt a javaslatot, hogy ezekre az adósságokra a folyó évi augusztus hó 1. napjától az év végéig összesen 3 és fél millió fizettessék, a fennmaradó összeg törlesztése pedig a megszállási költségek 40 megszűnése után kezdődjék. A szovjet fél csupán annyi engedményt tett, hogy augusztusban 3 és fél millió forint fizetését kívánja, a kiegyenlítetlenül maradó összeget pedig szeptember, október, november és december hónapokban négy egyenlő részletben. Sikerült azonban megegyezést létrehozni abban az irányban, hogy a kincstár által az infláció alatt nyújtott előlegek szintén átértékelés alá esnek. Erre vonatkozólag a szovjet fél hozzájárult a jegyzőkönyvtervezet oly értelmű szövegezéséhez, hogy a megalakítandó vegyes bizottság feladata a kölcsönös tartozások ériékelése, és összegének kiszámítása lesz. [5.] Habár a MOLAJ tartozásának fentebb már említett leírása folytán a kincstár inflációs adósságai kb. 10 millió forinttal csökkennek, (feltéve, hogy a MOLAJ mérlegvizsgálata a szovjet félnek az 1946. évi nyereségre vonatkozó adatait alátámasztja) a fennmaradó összeg még mindig oly tekintélyes, hogy annak a szovjet fél által kért módon történő kiegyenlítését a költségvetési helyzet nem teszi lehetővé. Ezért javaslom, hogy ebben a kérdésben a korábbi
